Elit suli

Ezt egy másik oldalra írtam, gondoltam bemásolom ide is, ha valakit érdekel.

Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy a gyerekem tandíjas iskolába jár. Vastagon tandíjas - 18 ezer dollár egy tanév. Mivel a pünkösdi királyság valszeg nem fog sokáig tartani, igyekszek annyi élményt összeszedni, amennyit egy év alatt csak lehet, és megosztom, hogy élnek, tanulnak a purdék egy ilyen iskolában. Amennyiben Andris nem bánja, a csütörtöki beszámolóim az International School of Ho Chi Minh City-ről (www.ishcmc.com) fognak szólni.

Az ISHCMC Saigon legrégibb, legpatinásabb nemzetközi iskolája. Látszik is rajta. Tehát ahhoz képest, amennyit legombolnak a szülőkről, nem fest különbül, mint a Tomori, ahová a gyerek Pesten járt. Na jó, itt vannak pálmafák a kertben. Az iskolának (óvoda-általános-gimi) 1000 diákja van, 2 évestől 18-ig. Csak a vietnámiak képesek végigjárni az egész skálát, a külföldiek nyilván hamarabb lelépnek- amikor lejár a kiküldetés. A tanárok száma 130, állítólag 34 nemzet képviselteti magát. (Egy magyar fizikatanár is van. Dávid. Cuki.) Ezt mondjuk nehezen tudom elképzelni, és aggodalomra is ad okot: Miféle angolt fog az én gyerekem tanulni? (Az lényegtelen, hogy két hét után az én angolom enyhe ausztrál élt kapott, köszönhetően azoknak az ozzieknak, akikkel az időm 90 százalékát töltöm, you know what i mean...) Végül is mindegy, tanuljon valamilyet.
Az iskola diákságának hetven százaléka nem angol anyanyelvű. Ez a hetven százalék három évig segítséget kap: hetente többször elviszi őket egy angoltanár, és több órán keresztül foglalkozik velük. Luca egy izraeli kislánnyal van egy "csoportban", szeretik egymást.

Mit kapok a pénzemért? Illetve nem az én pénzemért, a férjem munkahelyének pénzéért. Igazság szerint kézzel fogható dolgokban nem látok nagy különbséget, talán jobban felszerelt valamivel az iskola, mint otthon, de nem feltűnő. Viszont a tanárok jóval boldogabbak, ami nem csoda, hiszen a fizetésük kiemelkedő. Abból a zsetonból, amit itt kapnak, Saigonban nagyon jól lehet élni, utazgatni, talán még félre is tudnak tenni. El tudom képzelni, hogy emiatt az iskolában is oldottabbak.
A tandíjba beleférnek a tankönyvek és a tanszerek is (naná), semmit sem kell vinni.
Az egyenruha már nem fért be, arra kábé tízenkétezer forintnyi dongot kellett költenünk - 5 póló, két rövidnadrág, 2 tesipóló, 2 tesinadrág és egy baseballsapka fért bele az összegbe. Viszont ezzel sok időt vettem magamnak, nincs vita, hogy mit vegyen fel. A cipődivatot sem követjük, világos színű sportcipő a kötelező.
Nem fér bele az osztálykirándulás sem. Szerencsére a kis harmadikosok még nem mennek, de pl. ha ötödikes lenne, akkor két, kábé ötvenezer forintnyi (egyenként) kötelező kirándulásra kellene számítani (öt csillagos hotel, repülővel). És ha ötödikes lenne, akkor laptopot is kellene venni neki, mert az is kötelező, megadott szoftverekkel. Szóval, tök jó, hogy még csak harmadikos, tőlük egyelőre semmit sem követelnek.
Az ebéd sem fért bele, azt naponta lehet rendelni a kantinban. Több féle menü van, az ember karikázza, amit a gyerek jó eséllyel megeszik. Napi 500 Ft. Kaját pakolni csak módjával lehet, a csipszet, üdítőt, egészségtelen kekszeket a tanárok nem adják oda a gyerekeknek. A diri megtiltotta. Ennyin múlik.

Lucus egy hete jár. Már egy kicsit unja, hogy negyedét sem érti, ami zajik körülötte, de állítólag ez kábé decemberig így lesz. Viszont itthon lelkesen bámulja az angol nyelvű dvd-ket is, és percenként felvonyít, hogy "Ezt értettem!"