2010. november 30., kedd

The birth of a star

Négy hónap angoltanulás után a lány arra készül, hogy előadást tartson az osztálytársainak a csillagok születéséről. Én magyarul sem értem (nem a fizika volt az erősségem). Napok óta gyakorol, kérte, hogy vegyem videóra, hogy szokja a kamerát és a közönséget. Felvettem, hát akkor nyilván megosztom veletek. Az előadás holnap lesz, ha sor kerül a kisasszonyra. Szurkoljatok neki, kérlek! Nagyon, nagyon büszke vagyok rá. (MASALLAH! Ezt muszáj hozzátennem, különben anyósom kitagad, meg egyébként is...)

2010. november 25., csütörtök

Nyílt nap az iskolában

Ígéretemhez híven mesélek egy kicsit a múlt pénteki iskolai nyílt napról. A pedagógus nappal kötötték egybe, minden kedves szülőt meghívtak, hogy tekintse meg, mi zajlik egy-egy órán. Kívánságműsor nem volt, mint otthon, hogy mit szeretnénk látni, órarendi sorrendben zajlottak a dolgot. Ami engem kicsit meglepett, az az érdeklődés hiánya. Otthon azért mindenki igyekszik eljutni a nyílt napra, itt a szülők fele sem volt kíváncsi, az utolsó matekórán a huszonkét szülőből csak 6 maradt talpon. No de menjünk sorban.
Először is hadd mutassam be a világ egyik legédesebb angyalát, Mrs. Sue Nilsson-t, aki a gyerekek EAL (English as an Acquired Language) tanára. Minden nem anyanyelvű gyerek nála kezd. Luca már az első naptól kezdve rajongó imádattal csüggött rajta, és amikor 3 hét után már elkezdett pöntyögni angolul, engem is érdekelni kezdett, hogy csinálja. Sue nagyon szereti, ha a szülőket is bevonhatja a tanulási folyamatba, hetente kapok tőle mailt, hol tartanak a gyerekek, és hogy esetleg otthon mit tudnánk még - szigorúan játékosan - csinálni. Tudja, hogy kollégák vagyunk, tehát tudja, hogy én a kicsikhez nem értek, ezért nekem külön segít néhány jó tanáccsal. Komolyan beszarás. Ismét meghozta a kedvem a tanításhoz. A nyílt napon mutatott néhány játékot, amit az órákon játszanak. A kölkök kezeküt-lábukat törték, hogy részt vehessenek. Mindenki bátran mondja a magáét, amit tud, azonnal használnia kell. Sue kicsit panaszkodott is, hogy Yarden meg Luca sokat pusmognak. Ennek örülök, mert azt jelenti, hogy a gyerek TUD pusmogni. :)
Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a fent látható ázsiai kislányokat a következő néven anyakönyvezték: Julia, Venus, Marika... Lucus osztálytársai között is ritka a Hyunjun, Minh stb. Minden vágott szemű kiscserkész a Brian, Tommy, Candy, Alex névre hallgat. Lehet, hogy ez térség lesz a világ legnagyobb gazdasági hatalma (vagy már az is), de azért szeretik azt, ha illeszkedhetnek a nyugathoz.
Látható, hogy az órán a hülyeség is befér. Valamint megtekinthető a képen Liora új pedikűrje. (350 Ft-os egységáron.:)
Ezt a képet az osztályterem faláról fényképeztem. Az itteni oktatás hasonlít egy kicsit a Waldorfhoz abban, hogy egy-egy témakört 2 hónapon keresztül alaposan feldolgoznak. Van egy tantárgyuk, úgy hívják, hogy Unit of Inquiry, az otthoni környezetórához hasonlít. Augusztus-szeptemberben a Senses (vagyis érzékszervek) témakörben molyoltak. Ebbe belefért, hogy megtanulták hogyan működnek az érzékszervek (biológiai alapok), kirándultak, verset írtak a látottak-hallottak-szaglottakról, főztek, és vendégül láttak két vietnami vak kislányt, akik meséltek a gyerekeknek arról, milyen látás nélkül élni. Cserébe a mieink jótékonysági sütivásárt rendeztek, a bevételt a vakok iskolája kapta. Szerintem szuper.
Október-novemberben az Univerzum a téma. Elindultak onnan, hogy Hol a helyünk a világban? Hol van a Föld a többi bolygóhoz képest? Mire jó az űrkutatás? Hogyan zajlik az űrkutatás? Milyen eszközöket használnak? Sok vitatémát találtak: kell-e ez nekünk, jó lenne-e találkozni földönkívüliekkel stb. Nem lexikai tudást sulykolnak a fejükbe, a gyerekeknek maguknak kell megszerezniük a tudásanyagot könyvekből, netről. Megtanítják őket arra, hogy ha valamire kíváncsiak, honnan és hogyan kaphatnak válaszokat. Tornaórán Mr. Watt olyan tornagyakorlatokat mutatott nekik, amikkel az űrhajósok is készülnek az utazásra.
Ő pedig Miss Shannon McMahon, Luca osztályfőnöke. Belevaló, stramm csaj, kedves, de kellőképpen szigorú is tud lenni, a gyerekek rajonganak érte. A vietnámi nyelvet, a tesit, a rajzot és a zenét leszámítva mindent ő tanít. A matematika órát is beleintegrálta az Univerzumos anyagba, jelenleg a gyerekek szögekkel, síkidomokkal és testekkel foglalkoznak. Amellett, hogy éleket, lapokat és szögeket számolgatnak, a jövő héten űrállomást kell építeniük a megismert testeket felhasználva. A látogatott matekórán a srácok éppen a piramissal ismerkedtek. Kivágták papírból, kiszínezték, számolgatták rajta az éleket, szögeket, és arról beszélgettek, hogy egy űrállomáson mi lehet piramisalakú.
Hát igen, Lucuskának ideje lenni megtanulni, hogy itt is jelentkezni kell, nem beböfögni a helyes választ. A képen látható szemüveges kislány Advika, az osztály esze, és Luca egyik kedves barátnője Yarden mellett.
A házi feladatok is mind az önálló tanulást és ismeretszerzést propagálják. Minden hétfőn kiosztják a heti leckét, amit péntekre kell befejezni. Matekból az volt a heti lecke, hogy a geometriából megszerzett ismeretek alapján tessék egy tíz kérdéses tesztet összeállítani, és letesztelni a tisztelt szülők tudását. Luca konkrétan beszart a röhögéstől, mert kegyetlenül elbuktam a tesztjén. (Most szerintetek mit lehet arra válaszolni, hogy hány oldala van a körnek? Kunstár Marika nénit szeretném megkérni, hogy vagy itt vagy a Facebook-on legyen szíves megmondani nekem a helyes választ.) Nyelvből egy bolygót kellett választani, és leírást készíteni róla. Egy hónapja tanulják, hogy kell leírást írni: Luca remekül megoldotta. És nem mellesleg mindet tud már a Vénuszról. Olyan fokú tudásvágy ébredt benne, hogy állandóan tanulni akar. A Unit of Inquiry lecke pedig az, hogy december 1-én mindenkinek előadást kell tartani egy olyan kérdésről, ami kifejezetten foglalkoztatja. Luca a Hogyan születnek a csillagok témát választotta, lesz egy hétvégénk... Kötelező a napi 20 perc olvasás is, mi felváltva olvasunk angolul és magyarul, az utóbbira fogunk ráfeküdni, mert Luca azt mesélte a danangi nyaralásról, hogy a villánk mellette volt a tengerhez... Basszus.
A vietnámi óra szar volt, szerintem a tanár is tisztában van azzal, hogy ezek a gyerekek nincsenek arra ambícionálva, hogy megtanuljanak még vietnámiul is. Főleg, hogy Miss Van nem is beszélt valami fényesen angolul, a kölkök nem mindig értették, hogy mit akar. Ragasztgattak, színezgettek, szavakat kötöttek össze képekkel. Hátha ragad valami.
A tesióráról sajna lemaradtam, mert sürgős koffein infúzióra volt szükségem. Kicsit sajnálom, mert Luca bálványozza Mr. Watt-ot, de már a lumbágó miatt alig álltam a lábamon.
Kávé után még időben visszaértünk a heti assembly-re (nagygyűlés), ahol a kórus énekelt a tanároknak. Volt virág, meghatódás stb.
Láttam, hogy a kölköm boldog. És hogy nem vetít az én megnyugtatásomra, hogy jól érzi magát a suliban. Tényleg jól érzi magát. :)

Luca ajándéka


Luca ezt a szobrocskát küldte az osztálynak. Köszönjük Dorinának a postás szerepet, nélküle nem jöhetett volna létre a produkció.
Használati utasítás:
1. Aki jó dolgozatot akar írni, simogassa meg Buddha fejét.
2. Aki jó egészséget akar, simogassa meg Buddha pocakját. (Fogyókúrázók ne!!!)
3. Aki zsebpénzt szeretne, simogassa meg Buddha zsákját.
Szerintem hasznos egy ilyen dolog egy osztályban. :)))

2010. november 22., hétfő

Kórista a lány

Na úgy tűnik, végre sikerül a videót is feltölteni. Bocs a képminőségért, de a lumbágóm kezdett előjönni, és reszketett a kezem. Aki tengeribetegségre hajlamos, hallgassa csukott szemmel. A fenti előadás a pedagógus nappal egybekötött nyílt napon készült. Az alant megjelenő videón felhangzó kórusmű (Tanárok himnusza) a billentyűktől vezénylő Ms. Mason szerzeménye. Ő a suli zenetanára, a gyerekek imádják. Minden évben hatalmas tülekedés megy a kórushelyekért, mert összesen 60 embert tud csak felvenni. (Ez a kiskórus, a gimisek most nem léptek fel.)

Mivel Saigon kulturálisan igen alulfejlett metropolisz, a kórust megbecsülik, hívjűk őket ide-oda fellépni. Jövő hétfőn pédául a Hotel Hyatt-ben lesz fellépés valami jótékonysági aukción. Asszem Lucusnak addig meg kellene tanulnia a szövegeket, mert most is nagyon meglepte, hogy nem vihette színpadra a papírját. :)
A nyílt napról is írok abban a percben, amikor tíz percnél többet tudok írni.

2010. november 17., szerda

We are nagyon international


Vietnámban azért jó élni, mert néha olyan, mintha egyszerre több országban élnél. Jó, nyilván minden expatrióta közösségben ez van, de hát nekem ez tökre új.
Pár hete az indiai Diwalit ültük, ami egy ötnapos ünnep, a Fények Ünnepe. Amikor anno Rama király tizennégy év száműzetés után visszatért országába, az emberek mécsesekkel kivilágították az országot a tiszteletére. Itt is világított minden indiai, van belőlük bőven. Luca indiai barátnőjének anyukájától pedig kaptunk Diwalira sütött édességet, ami pont olyan volt, mint amilyet a szomszéd Lakshmi sütött a Csata utcában. Nyamm.
Tegnap délelőtt viszont az iskola szülői munkaközösségének (PTO) Hálaadásnapi Ebédjén, vagyis Thanksgiving Lunch-on vettem részt. Ez inkább thanksgiving vacsora szokott lenni, de arra úgy sem lehetett volna összetrombitálni a szülőket. Nos, tudjuk, hogy ez egy tipikus amerikai ünnep, mi legfeljebb filmekben hallhatunk róla, meg a hírekben, amikor a soros amerikai elnök megment egy pulykát a mészárszékről. A történeti háttéret itt nem ismertetném, nyilván rajta van a Wikipédián. A fenti illusztrációt csak azért választottam, hogy szemléltessem, mennyire szelektív is lehet a történelmi emlékezet. Hiszen a teélepesek leginkább irtották az indiánokat, meg rabszolgaként használták őket, ez a romantikus együttvacsi ma sem divat, hiszen rezervátumok még léteznek, és sok vegyesházasságról sem hallani (még ovis voltam, amikor egy filmben Dean Reed feleségül vette Őzgidát, az akkor nagyon romantikusnak tűnt).
Szóval az ebéd: volt minden, pulyka tömve és szósszal (állítólag válóok lehet, ha a család nem tud megegyezni, hogy a hálaadásnapi pulykát töltsék-e, vagy szósszal tálalják fel), krumplipüré, áfonyamártás, tökpite stb. Jo és én fostunk utána, mint a lakodalmas kutya. Így jár, aki más nemzet ünnepén potyázik.
A mai reggel viszont már az Asia Grillben talált, ahol a helyi ausztrálokkal koccintottunk együtt a brit trónörökös és menyasszonya tiszteletére. Az eljegyzést szerintem nagy fellélegzés követi, hiszen olyan régen jár a pár, hogy már öt kölkük lehetne. A reggeli témája: helyes-e, hogy William az édesanyja, Princess Diana gyűrűjével jegyezte el Kate-et? William azt mondja, hogy így szimbolikusan Diana is részt vehetett az eseményen, az ausztrálok meg azt mondják, hogy egy elátkozott házasság kezdetét jelző gyűrűvel eljegyezni a menyasszonyt nem túl szerencsés. Volt ott érv és ellenérv, a konklúzió az lett, hogy Károly herceg homoszexuális, Diana meg szegény alkalmatlan lett volna királynénak amúgy is.
Az ünnepek közül az én szívemhez ez állt a legközelebb. Bulvár FOREVER! Nagy bánatom, hogy itt nincsen Hello magazin.
Tényleg, van nekünk olyan tipikusan magyar ünnepünk (nem siratás, elbukott forradalmak emlékezete stb.), amit itt meg lehet ülni? Aug. 20? Vagy nincs?

2010. november 14., vasárnap

2010. november 13., szombat

Vietnámi konyha

Van itt minden, kutya, gyík, kobraszív... csak az nézze meg, akinek jó a gyomra. A faszi Kenan főnökének haverja.

2010. november 12., péntek

Pankának - a törököktől

A hét tanulója

Mikor mentem ma Lucus elé az iskolába, két osztálytársa is diadalmasan kiabálta, hogy a Luca oklevelet kapott, ő lett a hét tanulója, és hogy az ő osztályukból eddig még senki sem volt a hét tanulója. (Hetente egy alsóst és egy felsőst választ a tantestület aki a héten valami kiemelkedőt teljesített.) Jön Luca, kérdezem tőle, hogy na mi van, csirkém, oklevelet kaptál? Néz rám nagy szemekkel.
- A többiek azt mondták, hogy oklevelet kaptál!
- Ja, az az? Tényleg kaptam valami papírt!
- És miért kaptad?
- Mit tudom én!
- Na vedd csak elő, hadd nézzem.
Elővette. Én meg összecsuklottam a röhögéstől. Gyermekem kiváló angol nyelvi kommunikációja és fogalmazása miatt lett a hét tanulója.

Memo

Bocs, ezt csak azért raktam fel, hogy el ne felejtsem Lucának délután megmutatni. Le Justin Bieberrel!!!!!!!!

Bocs, a videót leszedtem, mert túl nagy volt, zavart. (Greyson Chance: Paparazzi cover)

2010. november 11., csütörtök

???

Csak viccből töltöttem le a számlálót. Meg vagyok döbbenve. Még akkor is nagy ez a szám, ha belevesszük, hogy valszeg tízezer letöltés ebből az enyém... szeretek gyönyörködni az írásaimban, na.

Szolgálati közlemény

Úgy döntöttem, hogy ezentúl a név nélkül érkező, azonosíthatatlan kommentelőhöz tartozó véleményeket azonnal törölni fogom. Aki vitatkozni szeretne, legyen benne annyi, hogy legalább számomra világossá teszi, ki is ő. Köszi.

A hír igaz

Tegnap Jo végre visszajött, folytatódhatnak a reggeli csevejek. Kicsit nyúzott volt a tizeniksz órás repülőút után, ezért kérte, hogy nála találkozzunk. A kapuban Lala mellett egy új kiskutya fogadott. Lucky. Mindjárt kiderül, miért.
Egy nappal az utazása előtt Jo vásárolni ment, és mivel a férje elvitte az autót, a cseléd motorján indult el, a cseléddel együtt. kavarogtak az utcákon, látták, hogy egy kajálda előtt a nép egy kiskutyát kerget. A cseléd egy perc alatt kiderítette az okot: az lenne a vacsora... Jo felkapta az ebet, berakta a bevásárlókosarába, és elmotoroztak a tett helyszínéről. Hát így lett Luckyból Lucky.
Persze, lehet azt mondani, hogy más kultúra, és én vagyok itt a vendég, ne finnyogjak. Viszont ez az én blogom, és annyit finnyogok rajta, amennyit akarok, akinek nem tetszik, nem kell olvasni. Szóval, engem igenis undorít, ha valaki kutyát eszik. Így vagyok szocializálva.
Mondjuk a vietek tényleg mindent megesznek. Tegnapelőtt volt hír az Indexen is, hogy a tudósok a Mekong-deltában találtak egy új gyíkfajt. A vendéglőben. Mire rájöttek, hogy valszeg ez egy új gyíkfaj, addig az összes példányt felszolgálták. Lehetett menni vadászni.
Engem nem zavar a dolog, tőlem a legyeket is megehetik, de a kutyát hagyják már...

2010. november 6., szombat

Comment? No comment

Csak hogy érzékeltessem, kikkel állunk szemben... Cipőt akartam ma venni a gyereknek. Kiválasztotta azt a modellt, ami nagyon tetszett neki. Kértünk egy 32-est. Felpróbáltuk. Az árus állította, hogy jó, a gyerek közölte, hogy kicsi. Én nyilván Lucának hittem, végül is az ő lábán volt a csuka. Mondtam a faszinak, hogy hozzon nagyobbat. Hozott. 37-est.

Buli vót - majdnem

Tegnap jó kis napunk volt. Reggel leadtam a gyermeket az iskolában, majd Jo anyukájával és Liórával behajóztunk a városközpontba csavargászni. Szó szerint hajóztunk, mert a Blu elől minden reggel indul egy kishajó, tíz perc alatt meg lehet tenni azt a távot, ami taxival fél óra. Szóval, bementünk, és még mindig csak reggel nyolc volt. Lióra kávéfüggő, bizonyos időközönként intravénásan kell beletölteni a koffeint, különben morcos lesz, így a Gloria Jeansben kezdtünk egy latte mellett. Onnan eltaxiztunk a Benh Than piacra, ahol Jo anyukája vett egy rakás gatyát, meg Saigon feliratú sapkát, én pedig lőttem magamnak egy feltehetően hamis, de nagyon elegáns Mont Blanc pénztárcát. Hamarosan távoznunk kellett, mert Liórának olyan orra van, mint egy vadászkutyának, és halszagot érzett. Közölte, hogy vagy megyünk, vagy oda taccsol a piac közepére. Mivel már 11 óra volt, elmentünk ebédelni a ZanZbar-ba (menü: póréhagymás csirkeleves olasz piritóssal, füstölt lazacos, gombás fettuccini), és hatalmasat pofáztunk. Jo anyukája nagyon vagány, remekül helyettesíti a kedves lányát. A lányát minden sztoriban Joanne-nek hívja. Beletelt egy órába, mire rájöttem, hogy Jo-ról beszél.
Ebéd után meglátogattuk a táskámat a Vincom Centerben (vadiúj pláza - Dorina ismeri, a táskát is), majd, hogy ne kelljen még többször visszamenni, meg is vettem. A kimerítő shoppingolás után visszaültünk egy kávézóba, ezúttal dzsúzra. Majd felvettük a gyerekeket a suliban, és ismét beültünk egy kávézóba, immár velük. Szappanopera vazzeg.
A ZanZbar teraszán láttam egy olyan gyönyörű feka srácot, hogy majdnem orra estem a lépcsőn. Lehet, hogy nem is volt olyan gyönyörű, de errefelé annyira ritka látvány a jó faszi, hogy valszeg nagyon alacsonyra került az ingerküszöböm.
Valaki megint füstölőt éget lent. Mingyár elhányom magam...

2010. november 4., csütörtök

Mai gyerekszáj

Luca: Anya, olyan önérzetem van.
Megfejtéseket a kommentekhez kérném.

Gasztrohírek

A bacon szalonna itt is bacon szalonna. Van török joghurt (tegnap olyat cacik-ot rittyentettem, friss kaporral, friss mentával, hogy ihaj...). Van dinnye. Friss a paradicsom. Az organik boltban van olyan csirke is, ami nem fog megölni, ha megeszem. Van Haagen-Dazs jégkrém (pont olyan kurva drága, mint otthon). Van virsli ezerötér' (10 db). Már csak teljes kiőrlésű kenyeret kellene találjak, és akkor minden frankó. (A pékségben minden kenyérre rámondják, hogy teljeskiőrlésű, ha megkérdezem.)
Gyerek: kolbász kellene. Meg kenőmájas.

CUKIIIII!!!!!!


Ez a legcukibb dolog, amit Vietnamban láttam. A bácsi filmekből tanult meg angolul (papa, még nem késő). Sajnos már nem él. A Benh Than piacon híresség volt.

2010. november 3., szerda

Same-same but different!



Most igazából nem nyelvleckét akarok adni, de ezen mindig beszarok. Állítólag nem csak Vietnámban, hanem egész Délkelet-Ázsiában használatos a fenti cím, ami nyers fordításban annyit jelent, hogy "Ugyanaz-ugyanaz, de más." Ez így önmagában nem vicces, no de kontextusba helyezve... magyarázok.
Tegyük fel, hogy órára vágysz. Itt Ázsiában minden egyes óramárkának van gagyi változata, made in vietnam, ami megszólalásig hasonlít az eredetire, illetve vannak bizonyos árucikkek, amelyeknél nagyon valószínű, hogy az eredetire bukkantál, mert made in vietnam és kilopták a gyárból. Exportból visszamaradt. Ez az elegáns elnevezése a jelenségnek. A hibás áru meg az igazabb. No mindegy, térjünk vissza oda, hogy órára vágysz. Elmész a Saigon Square-re, ami a hasonló jellegű árucikkek Mekkája, és rögtön bele is ütközöl egy óraárusba. Meglátsz egy nagyon csini Rolexet, tudod, hogy otthon legalább egy milkát kóstol. Itt a pasas tizenötezerért akarja adni, ami gyanúsan drága, mert hát mégis csak gagyiország fővárosában vagyunk. Ekkor zajlik le a következő, mindkét felet minősítő párbeszéd:
- Is that a real Rolex? (Ez egy igazi Rolex?) (szerk: Az bazmeg, hogy lehet ilyet kérdezni?)
- Yes, sir. Same same, but different.
Apád faszát. Le kell alkudni háromezerre, és akkor mindenki boldog.
Viszont a cím szállóige lett, pólót is lehet belőle kapni.
Tegnap még hülyébb körülmények között találkoztam a dologgal. Tamás nagyon forszírozza, hogy dengue után szedjek valami multivitamint. Kapóra jött, hogy a közelünkben most nyílt Amerika egyik legnagyobb táplálékkiegészítő márkájának boltja. Csilivili új üzlet, kirakatban a vevőcsalogató: szakértő eladók! na, ilyet még úgysem láttam Vietnámban, bemegyek. Mondom a zsebdögnek (bocs, de mind a hónom aláig ér), hogy Me-sick-want-multivitamin. Rábök egy polcra, amin Women felirat található. Volt is vagy ötvenfajta multivitamin nőknek. Vassal, vas nélkül, extra kálciummal, anyagcsere gyorsítóval, terhesekenek folsavval, öreglányoknak Q10-el stb. Végigböngésztem az összetevőket, és kiválasztottam a nekem megfelelőt. Ja, az minta? És csak jövő hónapban lesz? Oké, akkor keresek egy másikat. - Mádám, no keresni, mind same same.
Ennyit a képzett eladókról. Kapja be mind. Vettem egy általános vitamint, csak nem nyírom ki vele magamat.
Thaiföldön egyébként a címben emlegetett frázissal illetik azokat a nőket is, akik egyébként fiúk. Cicijük is van, meg dudorodnak is. :-D

2010. november 2., kedd

Na jó, mutatok vicceset is. Illetve annyira nem is vicces. A videót itt élő magyarok forgatták, remélem, nem kérnek kopirájtot. A monszun időszak nagy esőkkel és áradásokkal búcsúzik. Jelentem, megteltek a szennyvízcsatornák. Ilyet naponta látunk tehát.

Nagy semmi

Sok újdonságról változatlanul nem tudok beszámolni, írok hát a nagy semmiről. Még mindig post-dengue depresszióm van (állítólag eltart pár hétig). A vietnámi háborúban az amerikai hadsereg nagyobb hatásfokkal tudott volna bevetni engem jelenlegi állapotomban, mint az ideggázt. Géppuskát ide, oszt hadd szóljon! Legkedvesebb harcostársam maga Kenan
Luca is pont ezt az időszakot választotta vehemens kamaszodásra, ami bár kissé korai, a jelek szerint mégis itt van. Naponta háromszor kúrja fel úgy az agyamat, hogy majd' eldurran. Aztán persze én vagyok a hibás, mert "Anya, ha nem kényeztettél volna el, akkor nem lennék ilyen!". Hát vazzeg, nevelni elkezdeni sohasem késő, majd veszek kukoricát és rátérdepeltetem. Ennyi.
Jo változatlanul Ausztráliában van, jöhetne már vissza, mert Liórával sem lehet bírni. Folyamatosan kapja otthonról a rossz híreket, innen ezt elég nehéz kezelni.
Tegnap Tamással és Barbival ebédelni voltunk a Mekong Merchantban (képzeld Dorcsika, nem esett az eső). Tök jó volt. Jól belemásztunk Tamás arcába, hogy miért nem nősült még meg, persze nem jutottunk semmire, de nem is lehet. Viszont a jó hír, hogy Barbi megint babát vár, és még itt leszek, amikor a kisporonty megszületik. Ez kellőképpen felvidított mindenkit.
Karácsonyig nem nagyon fog itt történni semmi, ami persze nem azt jelenti, hogy addig nem írok, csak annyit kérek, kommenteljetek ti is gőzerővel, ha más nem, legalább beszélgessünk. :)
Brigi, mikor lesz a második tárgyalás?