"Mért nem mondtad korábban???"

A facebook után felteszem ide is. Szerintem hatalmas. Tegnap paprikás krumplit főztem (isteni lett, a végére mindig összeáll), Luca akarta szaggatni bele a galuskát. Nagyanyai segítség skype-on. :-DDD

Takony és honvágy

Történésekben kevés, takonyban annál gazdagabb hetünk volt. Múlt hét pénteken Lucus kezdte, én vasárnap reggel, Kenan pedig hétfőn csatlakozott. Igazából nem tudjuk, mint volt, mert Saigonban is elindult az influenza járvány, a h1n1 is, meg a másik is. Elképzelhető, hogy valamelyiket beszoptuk, mert sokkal rosszabbul voltunk, mint egy sima nátha, viszont azért annyira rosszul nem voltunk, mint amit az influenzáról írtak. Most vagy az van, hogy kemény nátha volt, vagy pedig a 2009-es védőoltásunk még mindig kitartott, ezért enyhébb tünetekkel megúsztuk a dolgot. Most a télen nem oltattunk, igazság szerint el is felejtettük, nekem az influenza valahogy a télhez kapcsolódik, itt meg minden van, csak tél nincs. Influenza viszont van, így aztán ha visszajöttünk Kuala Lumpurból majd fontolóra veszem a dolgot.

Az iskolában is sokan betegek, gyerekek is, meg tanárok is. Több levelet kaptunk, hogy mindenki maradjon otthon, aki egy kicsit is szarul érzi magát. Reggelente a tornatanárok lázmérőkkel felszerelkezve állnak a kapuban, és minden belépő lázát megmérik. 37 felett mindenkit hazaküldtek, nem szaroznak egy csöppet sem. Luca hétfőre már jól volt, egy kis orrfolyással simán beküldtem. Én viszont két napig az ágyat nyomtam, Kenan se festett jobban, de neki be kellett ugrania a munkahelyére, mert tárgyalásai voltak. Isten áldja a Panadolt.

No de, most már mindannyian jól vagyunk, még szerencse, hogy az utazás előtti héten kapott el bennünket a dolog, nem lett volna kellemes ezzel repülni.

Honvágy... Bár örültem neki, de kicsit csodálkoztam azon, hogy Luca mennyire jól bírja itt a család nélkül. Olyannyira, hogy legtöbbször le sem akar ülni a családdal meg az otthoniakkal skype-olni. Aztán tegnap borult a bili. Valami más miatt kezdett sírni, de aztán kijött ez is. Hogy ő azért nem akar mamával, papával meg mindenkivel beszélni, mert "csak úgy tudok itt boldogan élni, ha nem gondolok rájuk. És amikor beszélünk, az mindig annyira fáj utána, mert úgy hiányoznak." Ugyanolyan módszerekkel óvja a kis lelkét, mint az apja. Még el is magyarázta a kis elméletét: "Milyen érdekes az anya, hogy aki elutazik, az nem akar hátra nézni, pedig muszáj, mert akik otthon maradnak, azok meg megpróbálják elérni azokat, akik elmentek."

Szóval tegnap előkerült rendesen a Bárány utca, meg a mama főztje, meg a csavargások papával. Tehát nyugodjatok meg, hiányoztok a kisasszonynak, csak menteni próbálja a lelkét. Jó lecke volt ez nekem is.

És igen!

Hát megtörtént, amit magam sem hittem volna. Luca megkapta a Madárijesztő szerepet!!!!!! A meghallgatást vezető tanárok azt mondták, hogy annyira jó volt, hogy teljesen egyértelmű volt a döntés. Kétségük sincsen, hogy a nyelv sem lesz akadály. Most mit mondjak? Szétmegyek a büszkeségtől.

Semmi :)

Zajlik az élet a megszokott mederben, ezért nincs annyi bejegyzés mostanában. A múlt héten újra indult az iskola, Lucácska lelkesen vetette bele magát a tennivalókba, no meg a biciklizésbe. Megkapta az áhított járgányt, legalább mozog valamennyit suli után.

Kicsit izgulok érte most, mert az iskola egy újabb előadásra készül. (Minden félévben színpadra állítanak valamit, az első félév "anyaga" a The King and I" volt. Aki ismeri a nagyon régi-régi filmet Yul Brynnerrel, meg az újabb feldolgozását, az Anna and the King-et, az tudja, miről van szó, a többieknek legyen jó barátja a google.) Ebben a félévben az Óz, a nagy varázslót kívánják színpadra állítani. Lucuskám a Madárijesztő szerepét nézte ki magának, és ma megy a meghallgatásra. Seperc alatt bevágta a szerepet, engem meg is győzött, de gyanítom, hogy idősebb, és esetleg angolul kicsit jobban tudó diákokat válogatnak majd a főszerepekre. Imádom a kisasszony önbizalmát, szerinte nála jobban senki sem tudná eljátszani a Madárijesztőt, az angol sem kérdés, hiszen végül is "mindent tudok, anya". Próbáltam vészmadárkodni egy kicsit, nehogy nagyon pofára essen, de semmi sem tántoríthatta el a meghallgatástól. Na, kíváncsi leszek... Egy kicsit azért szurkolok, hogy sikerüljön neki, mert ugyan hatalmas meló lesz, hetente két teljes délutánt elvisznek a próbák május végéig, de biztosan nagyon nagy élmény lehet részt venni egy ekkora szabású produkcióban az elejétől a végéig. Szerintem sokat tanulna, okulna belőle.

Sokan kérdezitek, hogy mi lesz velünk a jövőben. Őszintén szólva csak azt tudom mondani, hogy fogalmunk sincsen. Jó lenne persze otthon lenni, de ez most nem kívánság műsor, ha a Kenan nem kap olyan munkát, amelyből jó eséllyel nyugdíjba mehet, akkor nem megyünk haza. Ennyi. A szarrágáshoz sincs sok kedve. Lucának sem ártana még egy-két év nemzetközi iskola, hogy az angolja megszilárduljon, és nem is akar haza menni. Egy-egy reakciójából látom csak, hogy szeretne közelebb lenni Magyarországhoz. Szóba került egy közelebbi hely, amelyről rögtön azt kérdezte, hogy ott van-e tél, és hogy hány óra alatt lehet Pestre repülni. Tehát ha nem is mondja, van honvágya neki is. Amellett, hogy hazaköltözni nem akar, nagyon élvezi a nemzetközi környezetet és a rengeteg utazást. Csak azt szeretné, hogy könnyebben haza tudjunk menni, ha olyanunk van. Szurkoljatok, hogy összejöjjön.

Közeleg a kínai új év is. Itt olyankor tíz napra megszűnik az élet, a boltok se nagyon vannak nyitva, mindenki rohan rokont látogatni, a külföldiek meg menekülnek. Eddig úgy néz ki, hogy Kuala Lumpurt vesszük célba, már alig várom! Ami csak azért érdekes, mert a múltban ha a CNN-en megláttam a Malaysia - truly Asia reklámot, bosszankodva elkapcsoltam, hogy ugyan ki a fene vágyik ilyen helyekre... Most viszont, ha engem kérdeztek (a felvetés persze költői, engem senki sem kérdez), szívesen maradnék még Ázsiában pár évet. Nem örökre, nem Vietnámban, de hiába, megkedveltem a rizsákat. Nekem a tél sem hiányzik, még az kellene, hogy az is hiányozzon a többi mellett... Szóval vergődünk keményen, de én általában figyelmeztetem magunkat, hogy nem sok múlik rajtunk. Nézzük az ajánlatokat, aztán majd eldől. Let's go with the flow...

Enyém :)

7vége

Ez megint olyan pörgős hétvége volt, hogy semmit sem csináltunk. Szerintem ki sem mozdultunk otthonról. Illetve ma elmentünk Lucának bringát venni, ami nem jött össze, mert öt automatából egyben sem volt pénz, így csak kiválasztottuk a megfelelő darabot, majd Kenan elmegy érte jövő héten.

Mindenkitől elnézést kérek, akinek nem vettem fel a skype-ot, véletlenül kinyomtam a hangot a gépen, és nem hallottam a hívásokat.

Holnap újra iskola, bhr... nehéz lesz visszaállni a fél hatos kelésekre, meg a reggeli főzőcskére, mert a művésznő nem eszi meg az iskolai moslékot, így, ha nem akarom, hogy háromkor kopogó szemekkel essen ki az ajtón és a szemközti étterembe vegye az irányt, reggelente össze kell dobnom neki ezt azt. Még az a szerencse, hogy legalább a kedvenc thai éttermünk is kinyit, így legalább a vacsorák meg lesznek oldva. Hiányzott már a mindennapi kókuszos csirkelevesem. Érdemes belekukkantani a receptbe, galangal helyett lehet gyömbért is használni, csak kevesebbet, mert szerintem a gyömbér erősebb.

Nekem is újra le kell ülnöm a fordításhoz, mert három hete bele se szagoltam, és még van vagy négyszáz oldalam március végéig. De nem tudok koncentrálni, ha közben megy a tévé meg az ordítás, hogy aaaaaaaaanyaaaaaaa...

Szóval jönnek megint a hétköznapok. Jo és Liora is visszatérnek lassan, egy-két nap elmegy még pletykával. :)

Zsivaj

Nálunk még nem kezdődött el az iskola, ezen a héten szabadok a gyerekek. Mivel akik nem mentek haza a szünidőre már megérkeztek a nyaralásból (ki itt volt, ki ott), nincs hiány gyerekben, minden napra akad valami program. Ma nálunk vannak Lucus barátnői, egy indonéz-amerikai kislány, Isabelle, és egy indiai kiscsaj, Advika. Nagyon nemzetközi a társaság, de tök jól elvannak, ordítanak közösen, mint a sakál. (Hol egy pisztoly?) Érdekes ez a nemzetközi iskolai környezet, sokféle kultúra és családi háttér talákozik, de a gyerek mindenhol gyerek. Hamar találnak közös nevezőt.

Lucának is sikerült beilleszkednie, most, hogy magabiztosan kommunikál angolul (és mivel nagyon büszke magára, folyamatosan kommunikál, sokkal többet beszél, mint magyarul, már ha ezt azok, akik ismerik, elhiszik), a többiek teljesen egyenrangúként kezelik.

Én is szert tettem egy újabb barátnőre. Orhyza Isabelle anyukája, egy tetőtől-talpig teletetovált indonéz csaj. Már napok óta csodálkozunk egymásra, hiszen nem is jöhetnénk különbözőbb kultúrákból, mégis egy és ugyanazon dolgokat olvassuk, olvastuk, ugyanazon elvek mentén élünk és neveljük a kölkeinket. Befejezzük egymás mondatait, egy szemvillanásból értünk. Már augusztusban szemeztünk egymással, de csak tegnapelőtt lett alkalmunk igazán leülni. Hét egész óra hosszat pofáztunk. Szóval, jó dolgom van.

Holnap egész nap főznöm kell, mert felelőtlenül meghívtam Lióra férjét vacsorára (Lióráék csak szombat este jönnek), meg akkor Tamást is, mert ha már főzök, nehogy már ne. Szerintem arab/török kaja lesz a menü, meg köménymagleves, mert Luca azt akar enni. Ha meg elkúrom, majd rendelünk valamit. Barátok, megértik. :)

Lencseleves

Nyilván egy napot csúsztam vele, de a barátnőm levesét főztem meg. Itt megtekinthető. Télen különösen jó, ráadásul abszolút nem drága kaja. Vöröslencsét a DM-ben és a Tesco-ban is lehet kapni. Piritóssal, pitával, pirított kiflikarikával stb. nyamm!

Köszönöm (N.) Judit, mindig megemlékezek rólad, amikor a turkinfo-s receptjeidet főzöm. :)

Köszönet

... a Máthé és Szalai családoknak a karácsonyi ajándékokért. Ma este a csomagok igen kalandos úton (ugyanis Tamás elfelejtette közölni a szüleivel, hogy számítsanak a küldeményekre, és ezért Tibor bácsi majdnem visszafordította a postát) eljutottak hozzánk. A könyvet perceken belül elkezdem olvasni Lucának, a filmeket holnap megnézzük. Szalai Mátyás remekül rajzol!!!!!!!!

BÚÉK!

Minden kedves szerettünknek búék.

Fogadalmaink:

Az enyém a szokásos. Lefogyok harminc kilót. (Minimum.) Már tíz éve ezt fogadom meg, felesleges lenne változtatni.

Luca: szófogadó és kedves leszek. Vagyis megpróbálom.

Kenan: nem fogadok meg semmit, sod off.

Hát ti? Osszátok meg velem, és akkor lesz mit számon kérni év végén, hehehe.