Tegnap kirándulni voltunk Lióráékkal. Egy Saigontól kb. 125 kilométerre található, nagyjából Szeged nagyságú város. Tengerparti, méghozzá. Főleg ezért mentünk. Saigonból vagy autóval (az utak miatt 3 óra) vagy hydrofoillal (talán szárnyashajó?) lehet ide eljutni. Mi a szárnyashajót választottuk. Amikor megláttuk, kicsit elbizonytalanodtunk: a hajókat még a hatvanas években építették a Szovjetunióban (ki is volt írva egy ajtóra, hogy gyezsurnaja), azóta toldozgatják, foldozgatják őket. Érdekesen festettek. Kábé, mint a MÁV vonatai Bp-Miskolc között. No nem az Intercity.
Az út a Saigon folyón (nem, Saigont nem a Mekong szeli kettő) vezetett a Dél-Kínai tengerre. Elég ingerszegény út volt, bár a folyó mentén növekedő mangrove bokrokat megcsodáltam, anno olvastam róluk. A nyílt tengeren már volt egy-két sápasztó hullám, de különösebb baj nélkül megérkeztünk. Első programpont az alábbi volt:
A hegy aljából a hegy tetejére ez a cable car (sílift?) visz fel. Az út kábé öt perc. És ezt lehet látni:
A hegy tetején egy ökopark várt bennünket. Humm, talán túl nagyok voltak az elvárásaink. A parkban - nehogy véletlenül élvezni lehessen a csendet, viet popzene szólt - egy kisvonat vitt fel a látványosságokhoz. Volt ott egy Felhőtónak becézett sárga pocsolya, művízeséssel. Egy Kölyökpark ugrálóvárral (amiben megállt az esővíz - Luca bele is ült). És... ennyi. Természetesen Ho Chi Minh apó szobra is ott állt.
Valamint a kedvencem - élő példája annak, hogy a vallás és a politika végül is megférnek. A komám szobrát most építik.
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése