Hétköznap

Bocsi, bocsi, kicsit el voltam havazva, meg igazából olyan sok jó nem is történt, amiről írhattam volna. Sajnos a saigoni magyar csapat egyik tagját vasárnap elvesztettük, ez még akkor is megüli az ember lelkét, ha személyesen nem ismeri (Kenannal járt bulizni, amíg én nem voltam itt). Kevesen vagyunk, mindenki számít.

Mi is van? Ja, az iskola... Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy itt a tanárok min. négyszer annyi pénzt visznek haza, mint otthon, ugyanazokkal az árakkal. És a tandíj is tetemes, tehát a szülők joggal várhatják el, hogy minőségi szolgáltatást kapjanak, és általában oda is csapnak az asztalra, ha valami nem megy jól. Villámgyorsan elküldik azt a tanerőt, amelyik nem állja a sarat.

A tesiórákért csak azért vagyok felháborodva (otthon), mert ha én azzal a harminc éves módszerrel tanítanám az angolt, amelyikkel még engem tanítottak, hát, nem tudom, meddig maradhatnék a pályán. 5 iskolakör? Minek? Mert tantónéni nem elég kreatív ahhoz, hogy valami normális, fejlesztő játékot kitaláljon? Mindegy, hála istennek ezen már nem kell idegesítenem magam. Viszont az is biztos, hogy a tanító nénik nemzetközi viszonylatban is megállnák a helyüket.

Ami a gonosz csajszikat illeti... Erika, persze, hogy mindenhol vannak. Az a szerencse, hogy Luca otthon legalább azt megtanulta, hogyan kell kikerülni őket. Őt egyelőre sajnos/szerencsére semmibe veszik, mert nem tud angolul, de azt már közölte, hogy nem hajlandó beállni mögéjük a sorba, talpnyalónak se. Ő nem fogja festeni a körmét, meg a haját, nem fog csillogós cipőt felvenni csak azért, hogy a menők közé tartozhasson. A fiúk sem érdeklik, ami szerintem kilenc évesen normális.

Ugyanakkor az is ott van, hogy néhány lány már nagyon nagylány, dolgoznak a hormonok. Nagyon ott kell lenni a szülőknek, hogy ne szaladjon el velük a ló, és hogy kiismerjék magukat a saját fejükben. Sajnos itt az a divat, hogy a gyerekeket bébiszitterek nevelik, aztán az vagy bejön, vagy nem. A szitterek általában nem mernek fegyelmezni, mert mit szól majd asszonyom, és az a dolguk, hogy a gyerekeket maximálisan kiszolgálják. Láttam néhányszor, hogy a gyerekek úgy beszélnek velük, mint a kutyákkal.

Szegény Jo is megszívta, illetve nem ő, hanem Maddison. Szülinapja volt és ottalvós bulit rendezett. Öt osztálytársa jött el, lefikázták Maddie szobáját, ágyát, berendezését (gyönyörű a szobája., olyan igaza álom lányszoba), még a hajkeféit is, úgy ugráltatták Jo-t, mintha a szolgálójuk lenne, disznóolat csináltak a házból (mert otthon a cseléd feltakarít mögöttük), semmit nem ettek, ami volt, rendeltettek más kaját, és a végén meg sem köszönték a vendéglátást. Szupergazdag gyerekek elfoglalt szülőkkel. Az egyik például Paris Hiltonnal ebédelt Párizsban, mert a szülei a tulajdonosai minden luxusmárkának az országban. Privát jettel szaladgálnak. Hol lehet egy ilyen gyereknek még örömet okozni egy ottalvós bulival?

Lucust is kérdezgetem, hogy kit szeretne meghívni a bulijára, de Yardenen és Maddisonon kívül nem nagyon akar senkit. Ti mit mondtok? Csináljak neki bulit, és hívjam meg az osztályt, hogy hátha így jobban befogadják a kisasszonyt, vagy szarjak rá, és csináljunk csak mi valami szülinapi programot? Ha nem csinálok, és megtudják, hogy szülinapja volt, esetleg többször őt sem hívják meg. Nem mintha akarna menni... Na? Ez most a nagy dilemma. Segítsetek.