Jó kis nap

Tegnap, azaz szombaton éppen azon nyűglődtünk, hogy mi a fenével töltsük el a napot, úgy, hogy Luca taknyos, és tulajdonképpen semmihez sincs kedve, mikor Lióra telefonált, hogy hadseregre való ebédet főzött, menjünk át. Hurrá! Felpakoltunk, Liórának virág, Dávidnak bor, gyereknek dvd (by the way, a mai termés: Salt, Twilight 3: Napfogyatkozás, Marmaduke, Rock Tábor 2) , a jó török nem megy üres kézzel ebédelni. Úristen, otthoni ízek! Nem vendéglő, nem rendelősdi... azt hiszem, fel kell adjam azt a luxust, hogy nem főzök, hanem innen-onnan rendelgetünk. De majd csak akkor, ha a második fordítást is befejeztem. (Az elsőt pénteken leadtam, masallah.) Ugyanis egy gulyáslevesbe való minimum öt boltból kell beszerezni.

Az ebéd szuper volt. Lióra anyukája magyar, így a közel-keleti ízek közé a magyaros ízvilág elemeit is becsempészi. (Ért is magyarul sokat, mondja, hogy amikor én Lucával beszélek, az őt visszarepíti a saját a saját konyhájukba az anyukájához és a nagymamájához.) A leves hasonlított a mi bablevesünkre, bab ugyan nem volt benne, de nokedli igen. A hal egy marokkói recept alapján készült paradicsomos, nem tudom, hogy milyen fűszeres sült hal volt, de olyan finom, hogy elkérem a receptjét.

Aztán egész délután az asztalnál ültünk és beszélgettünk, annyira, de annyira kellemes volt, olyan családias... Kenan nagyon megkedvelte Lióra férjét, abszolút egy hullámhosszon mozognak, ebből is látszik, mennyire érthetetlen, ami arrafelé a nagypolitikában megy... A gyerekek játszottak, volt ugyan egy kis sírás-rívás (kicsit vadul táncoltak, Yarden véletlenül megszorította Luca karját, az én nebáncsvirágom persze felszisszent, mire szegény Yarden annyira megijedt, hogy az egyetlen barátnőjét megbántotta, hogy fél óráig zokogott, alig tudtuk megvigasztalni), de nagyon klasszul elvoltak.

Az eső egész nap zuhogott, pont úgy, ahogy a Forrest Gump-ban látható.

Ja, még egy tegnapi történés: láttunk egy kékfejű gekkót az utcán. Ami otthon ugye kemény pénzekbe kerül, az itt az utcán, meg a falakon szaladgál. (Mielőtt kijöttünk ide, a légkondi be is darált egyet. Ostoba állatja.) Olyannyira mindennapos látvány, mint otthon a kóbor macska. De kékfejűt még nem láttam. Illetve, lehet, hogy nem is gekkó volt, mert az általam ismert gekkóknál nagyobb volt, hosszabb lábú és jóval gizdább. És a teste elülső fele gyönyörű avatarkék volt. Valaki?

Ma azt tervezzük, hogy az egész kompánia felkerekedik, és ellátogat a helyi Chinatown-ba, vagyis kínai városnegyedbe. Én nagyon izgatott vagyok, alig várom, de él bennem a gyanú, hogy nem gyerekkel kellene menjünk, mert unni fogják a piacot, de legyen... csak jöjjön össze!