![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrNW8WYdfyIsUFKZcmpXx9W8paLewOm2L7mXKy8lITAREy_qYNsZZop3CgvkGnDyLs2S3hM1LnBi_95AzKEfaz2yQDX1VKdD_cSN4HyD8ZPTkKzLwuag9yit04aMnFqpM2M3gCzDeRpH0/s400/IMG_1756.jpg)
Hű, de régen jártam itt. Zajlanak pedig az események, csak az internet annyira szar, hogy képtelenség kivárni, mire betölt egy képet. Most viszont a királyi esküvő tiszteletére megtáltosodtak a vityik, és egészen tisztességes sebességet sikerül produkálni.
Visszatérnék a múlt hét csütörtökjéhez, amikor is abban a tisztességben részeltettünk, hogy megtekinthettük Luca iskolájának koncertjét a saigoni Operaházban. A pontosság kedvéért megjegyezném, hogy a saigoni Operaházat senki se hasonlítgassa a pestihez, ez se kívülről, se belülről nem olyan impozáns, mint otthon, de a semminél nyilván jobb. A kisasszony is csak addig volt meghatva, amíg be nem mentek az épületbe, amely nagyjából a gyulai kultúrház szintjét hozza. Lassan kilenc hónapja itt vagyunk, még sohasem sikerült például programfüzetet szerezzünk. Állítólag nincs is. Oda kell menni a pénztárhoz, megkérdezni, mi megy, és venni jegyet, ha megfelel. Spontának ezek a vityik, na. A fenti képen a két művésznő a koncert előtt látható. Nagyon beléjük bújt a kisördög, csoda, hogy nem bucskáztak le a lépcsőn.
Alant pedig összeszokott négyesünk tart bemutatót abból, hogyan is kell viselkedni egy operaházban:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfjq3UNqz5eU4pQEwxlFCHLiQErm6RpmDMV6MmCzFoG4BpLuvJGqzKMIY6i7Tq4N8mpYwaJTkq5l7ZF9ZHhzhcEVj69lXpFzjVLdgOvmWF9f1vqzihFProbTdUQbhWiw6KctVv2Eo3kLo/s400/IMG_1768.jpg)
Nos, komolyra fordítva a szót, a sulinak van szimfonikus zenekara, több kamarazenekara, rock együttesei, koreai pop együttese és szólistái is. Meg természetesen két kórusa. Egy a nagyoknak, egy a kicsiknek. Luca és Yarden a kicsik kórusának tagjai. Na, megtaláljátok őket? Segítek: itt is egymás mellett vannak.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_Eg2ZzP646mugB1HvqSc-2bBomnAg-x5p2w2lgd6p8f0yYEi-o8gOMRzwHj0PrJ6BPZbsOSyXGKEY63zeZBWEm9p2YL-pIzB1BBSwThjrZBcBa6neX2lVxGd91E7o12aWUVCE6J1F120/s400/IMG_1773.JPG)
Nagyon édesek voltak, több kórusművet is előadtak. Például Rod Stewart Sailing című örökbecsű remekművét. Egészen meggyőzően. Hogy Yarden mitől ijedt be, homály fedi, de szerintem tök vicces a feje:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPbhzUAVf3lc0koNa6l49M072O1vr5VB8zYfed8G8iac8qfd9VbTfPB7qVHsAY5ZsOXQy_2TQxQFZbJ-qe-znrtrh5ppfl1vDUdQGglRbZSVUfBlQbVpxMoPD-Ypr-28_ilwL9dNiisT0/s400/IMG_1774.JPG)
Lucácska elfelejtette megemlíteni a koncert előtt, hogy ő a kórus ütős szekciójának is tagja, méghozzá triangulumon. Szerinte az nem fontos, ritmust ütni mindenki tud, meg különben is, jelentkezett a feladatra, tehát arról szó sincs, hogy esetleg azért ültették előre, mert ügyes. Volt némi aggodalmam, mert a dal elején azzal volt elfoglalva, hogy a triangulum verőjével a padlóra rajzolgatott, de aztán hál'istennek időben belépett:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_cmap3zpD5JoqCKOLByFoqKopmL7FRCMDNUeLatloNw6wPCTUGAuy7OO5e0411RSSZJ2StTh55ml1EuLBaHHqmaWwBwWFeYM-Skwblp5H3L3DqCInFdmBiudz6Pgzl6saQZUYq7S30IU/s400/IMG_1780.JPG)
Szóval a koncert nagy siker volt, de szünetben leléptünk, mert a művésznők éhesek voltak. Mellettem ült a középiskola igazgatója, aki teljesen szétesett ttól, hogy a Lucácska milyen cuki.
Mondtam is neki, hogy az én lányom!
Dorinka kérte, hogy emlékezzek meg a saigoni húsvétról is. Nomármost, bár Vietnámban sok katolikus van, a húsvétot csak az ide száműzött külföldiek ünneplik, az angolszász szokásoknak megfelelően vasárnap. Mivel a nyuszitojás keresgélést a kölkök leszavazták, befizettünk az Intercontinentalba egy brunchra, korlátlan pezsgőfogyasztással (Veuve Cliquot - nem kispályáznak). Három család ment együtt (Joék, mi, meg még egy ausztrál família - Lióráék egy héttel korábban ünnepelték a Peszachot, nem ehettek fehér lisztes dolgot, ezért inkább otthon maradtak). A pezsgőnek köszönhetően igen vidám volt a hangulat, minden ott húsvétozónak az volt a célja, hogy mihamarabb berúgjon. Felejthetetlen pillanatokat éltem át, amikor láttam, hogy bankigazgatók, menedzserek, meglett, komoly férfiak az ujjukkal nyúlkálnak a csokiszökőkútba és ellopják a gyerekek elől a bonbont.
Lucának tündérbarbit hozott a nyuszika, aki persze Vietnámot is útba ejti. Mondtam a kisasszonynak, hogy itt nincs olyan, hogy három percenként változtatja, mit akar, mert szegény nyuszi messziről jön. A gyerek kiröhögött: anya, tudom, hogy azért akarsz barbit venni, mert itt nincs más a játékboltban... Hiába, felnőnek a gyerekek. :)