13

A tegnap napot a Neseti hagyományokat követve édes semmittevéssel töltöttük. Lucus amúgy is náthás egy kicsit, úgy döntött, hogy a legjobb gyógyszer a döglés. Az apja lelkesen követte. Én délelőtt a helyi Metroba látogattam el Joval. Megnyugodva tapasztaltam ismét, hogy semmiben sem fogunk hiányt szenvedni, felesleges volt leveskockával és Dove golyós dezodorral megtölteni egy bőröndöt, hoztunk volna inkább társasjátékot. Mert hogy a játékbeszerzés megy a legnehezebben. A Metroban ámulva tapasztaltam, hogy a vietek jóval lazábbak nálunk, felkelnek, és úgy ahogy vannak, pizsiben és csipásan dzsalnak le elintézni a heti nagybevásárlást. Először azt gyanítottam, hogy a mintás naci-alsó-felső valami helyi divat, de Jo felvilágosított, hogy nem, tényleg pizsama. Ojjé, én meg nem hoztam a csíkos Snoopys pizsimet. Valaki nem küldené utánam?

Este viszont étterembe mentünk. Tradícionális, autentikus vietnami étterembe Tamással, aki már hét éve itt él, és segített nekünk eligazodni az étlapon. Az éttermet 13-nak hívják, a teljes neve azt hiszem Quán 13. Ha jól emlékszem, a quán szó kerületet jelent. Saigonnak 12 kerülete van, ezek szerint az éttermet akkor 13. kerületnek hívják. Hát, ez most könnyeket csalt a szemembe... (igazából nem, de milyen jól hangzik).

Szóval mit is ettünk...

Lucus ismét levest rendelt. Phó gá (csirkeleves rizstésztával) nem volt, csak mí gá. A különbség megtekinthető a grillcsirkés képen, aki észreveszi, annak hozok viet tasakos levest. A mí gá-ba a szójabab mellé fodros salátát - otthon lollo salátának hívják - kell szórni. Luca nem szórt, de így is isteni volt. Megevett másfél nagy tányérral.

Emellé rendeltünk fokhagymás morning glory-t, aminek nem tudom a magyar nevét pontosan. A szulákfélék családjába tartozik, kúszó szárú, évelő trópusi növény, ami tányéron hasonlít a spenótra. Az a zöld trutyis kép lenne.

Én friss "tavaszi tekercset" vagyis goi cuon-t rendeltem, lásd fent. Rizs, valami fű, saláta és garnélarák van vékony rizspapírba tekerve. Olyasmi, mint a sushi. Sűrű szójaszószba kell mártogatni. Remek volt. Külön is kértem fokhagymás sült garnélarákot. Nézzétek meg a legfelső képen, milyen helyesek, amikor kikandikálnak a tányérból.

A fiúk rendeltek még valami marhahúsos, zöldséges, tésztás cuccot, ez hasonlított a legjobban a pesti kínai éttermekben található ételekre. Tamás takonylevest is evett, ami csirkeleves aszparágusszal. Biztos jó.

És nem, se kutyát, se patkányt nem láttam az étlapon, bár az igazat megvallva nem is kerestem. Este volt, a Saigon folyó partján ültünk, fújt a szél, a társalgás nem volt sem megerőltető, sem erőltetett, csak néztem ki a fejemből és örültem, hogy itt lehetek.