2010. december 27., hétfő

Bangkok 5-6

Két napot a vásárlásra is szántunk, hiszen a város tele van jobbnál jobb piacokkal, amelyeknek én hatalmas rajongója vagyok. Szombaton a híres Chatuchak marketre látogattunk el. Ez egy hétvégi piac, kábé akkora, mint Gyula. Van itt minden, de tényleg, a bútoroktól az amulettekig, ruhák, cipők, táskák, festmények, régiségek stb. Én napokig el tudtam volna bóklászni, a Nesetek hamarabb megunták, de nekik legyen mondva, tényleg dögmeleg volt.
A különbség a Chatuchak és a saigoni Benh Than piac között nem csak a méretben rejlik. A Chatuchakon nem lihegnek az eladók a nyakunkban és figyelik minden mozdulatunkat, és megölni sem akarnak, ha nem veszünk semmit. Alkudozni sem akkora élmény velük. Vietnamban általában annyira feldühítenek az erőszakosságukkal, hogy az utolsó dongomig harcolok, és félárnál drágábban semmit sem vagyok hajlandó venni, itt meg, amikor látták, hogy hezitálunk, ők maguk kezdtek lejjebb menni az árakkal. Annyira cukik, hogy az embernek nincs kedve pénzt kihúzni a zsebükből. Nyilván ez is egy stratégia, de mennyivel kedvesebb. Vettünk egy rakás asztalterítőt, bőrsarut, térdeplő teakfa elefántot, meg a gyereknek két csodaszép ruhát.
Ma az MBK-nak nevezett zárt piacra mentünk. Lucunak kerestünk volna papucsokat, pólókat, ezt azt, mert mindent kinőtt. Nem kaptunk neki semmit, de Kenan, hogy ne érezze a napot teljesen elpazaroltnak, vett nekem egy Mulberry táskát, ami ugyan valszeg hamis, de nagyon szép és még bőrből is van. Nem tiltakoztam, ugyebár.
Este, mivel Bangkok egy multikulti város, egy amerikai dinerben vacsoráztunk. Bőrülések, zenegép, pinball machine (ez hogy van magyarul???), Elvis karaoke... mint a retro amerikai filmekben. A Nesetek hamburgereztek, hotdogoztak, én thai kaját ettem, ami ugyan nagyon finom volt, de szerintem hamarosan ki fogom hányni.
Hazafelé találkoztunk egy tüneményes süketnéma utcai pólóárus nénivel, aki "beszólt" nekem: elmutogatta, hogy mennyivel szebb lennék, ha lefogynék. Kenan hálából vett is pólót tőle, mert látta rajta, hogy tényleg az egészségemért aggódik.
Holnap megint megpróbáljuk bevenni a várat, immár illendően felöltözve.
Terveztük azt is, hogy elmegyünk a Tiger Temple-be, ami Bangkoktól három órára van, és ahol elvileg a szerzetesek állatkereskedőktől és vadászoktól kimentett tigriseket nevelnek. Olyan szelídek az állatok, hogy oda lehet menni hozzájuk simogatni, fotózkodni. Aztán kicsit utána olvastam az interneten, mert nem hagyott nyugodni, hogy ezt vajon hogy csinálják. Kiderült, hogy valószínűleg kábítják az állatokat, és egy ott dolgozó önkéntes elmesélte, hogy nagyon rosszul bánnak a tigrisekkel, kínozzák őket. Több per is indult a templom ellen. Úgy döntöttünk, hogy ezt mi nem támogatjuk, keresünk más programot. Mindenesetre nagy csalódás, nem fér össze a buddhizmussal.

1 megjegyzés: