Karácsonyi készülődés

Először úgy volt, hogy nem is lesz karácsonyi készülődés. Minek? Család távol, meleg van, mint a nyavaja, kinek van kedve ehhez az egészhez? Gondoltam én. Nem ártana, ha felnőnék ahhoz a feladathoz, hogy van egy kilencéves lányom, aki ugyan néha nagylányként viselkedik, mégis csak kislány. István, a zongoratanár térített észhez. Az egyik óra után megsúgta, hogy Luca szinte sírva tiltakozott az ellen, hogy megtanulják a Kiskarácsony, nagykarácsonyt meg a Jingle Bell-t zongorán. Mert "nekem úgy sem lesz rendes karácsonyom, akkor meg minek?" Komolyan, úgy éreztem magam, mint akit szíven szúrtak. Mekkora ökör vagyok, de tényleg. Faggatni kezdtem a kisasszonyt, aki elmagyarázta, hogy "Anya, nem is az ajándékok hiányoznak, azt biztos úgyis kapok, meg Bangkok is biztosan tök jó lesz, nekem az a sertepertélés (sic!) hiányzik, amikor a fát díszítjük, zene mellett sütjük a mézeskalácsot, felaggatjuk, én meg szépen leeszem róla. Érted?" Persze, szóból még én is értek. Másnap elrongyoltam a Metróba és vettem egy szép, nagy műkarácsonyfát műhóval, meg műbogyókkal, angyalhajjal stb. Luca úgy örült neki, hogy majdnem elsírta magát. Egész este azt mondogatta, hogy "Nekem is lesz karácsonyom! Nekem is lesz karácsonyom!" Legott fel is díszítettük a tákolmányt, hogy legyen neki akkor minél hamarabb. Íme, a mű (szó szerint):

Aztán persze vérszemet kaptam, ha van karácsonyfa, akkor mézeskalácsa is lesz a gyereknek! Tegnap be is gyúrtuk. A zenegépbe beraktuk a karácsonyi albumot (mindenkinek ajánlom a válogatást, Csingiling a címe, kivételesen igényes). Mondjuk akkor egyszerre röhögtem meg sírtam, mikor az a dal szólt, hogy "Befútta az utat a hó", mert odakint éppen 35 fok volt és természetesen a hónak nyoma sem. No de a gyerekecske olyan boldog volt, hogy madarat, de akár télapót is lehetett volna fogatni vele. "Anya, olyan karácsonyos hangulatom van!!!" Íme:

A sütést már meg kellett szervezni, mert nekem nincs sütőm. Tamás hála istennek felajánlotta, hogy nála süthetünk, és ha már megyünk sütni, akkor ő is főz egy jó karácsonyi gulyáslevest, amihez ékelt karácsonyi provence-i csirkét, én meg összeraktam egy karácsonyi tabbouleh-t (guglizzátok ki, mi ez, felséges étel) és sütöttem karácsonyi palacsintát.

Nos, Tamásnál az egyetlen olyan vízszintes felület, ahol a tésztát nyújtani lehetett, az az erkélyen volt a kisasztal. Mit mondjak, nagy élmény a fújdogáló szellőben, a tizennegyedik emeleten üres borosüveggel mézeskalácsot nyújtani. Az első eresztés kicsit száraz lett, a második immár tökéletes. Ecco a borosüveges nyújtás.

Saigon is készül ám a karácsonyra. November közepe óta. Miért is gondoltam, hogy a gyerekecske nem kerül karácsonyi hangulatba? A házunk bejárata:

A kedvenc pláza kívülről:

És belülről:

Kint 32 fok, bent légkondi. De legalább megpróbálják.

Azért az a hópehely nagyon ott van. Lucus iskolájában egy csomó olyan gyerek van, aki csak ilyen formában látott havat. Az az igazság, hogy én sem vagyok oda érte, de most sokat adnék azért, ha csak mondjuk 3 napra hazamehetnék. Ehelyett szerda délután indulunk Bangkokba. Biztosan az is nagyon jó lesz.

...

Luca most bontotta ki a mézeskalácsos dobozt. Megszagolta a sütit, és közölte: "Hmmm... it's home. Haza akarok menni! Csak karácsonyra..."