Bangkok 8-9

Tegnap már nagyon nyűglődtünk, hogy mit csináljunk, közeleg a nyaralás vége, és még annyi mindent nem néztünk meg. Nagyon bölcsen a szafari park mellett döntöttünk, mert ha már az is van itt, és Afrikába nem tervezünk menni a közeljövőben, akkor miért is ne... Jól indult a dolog, a taxisofőr csuklóból át akart verni, közölte, hogy 12oo bahtért megfordul velünk, be sem kell kapcsolni a taxiórát. De én megnéztem a térképet, láttam, hogy a szafari park a reptér előtt van, tehát egy út nem kerül 25o bahtnál többe, úgy hogy közöltem vele, hogy kapcsolja csak be az órát. Akkor mutatta, hogy a belvároson keresztül visz bennünket, mert az rövidebb, én meg megmutattam neki, hogy a hotel sarkánál dzsaljon csak fel az autópályára, mert az rövidebb is, gyorsabb is. Az autópálya díjakkal együtt nem volt az egész több 7oo bahtnál. 12oo my ass...

A szafari park édes volt, busszal lehetett csak bemenni, mert az állatok nyilván szabadon vannak, tényleg sikerült Afrika hangulatot teremteni. Jó volt végre olyan állatokat látni, amik nem 2o négyzetméteren kolbászolnak. A tigrisek voltak a legjobb fejek, mint mindig. Úsztak.

Utána Kisfiam tiszteletére meglátogattunk egy helyi Tesco hipermarketet. Aszta... csak az elrendezés hasonlított az otthonira, az itt kapható árukat szerintem a honi tacskó is kidobásra ítélné. Illetve be sem engedné a falai közé. Mindegy, tapasztalatnak jó volt, meg találtunk a gyereknek cicifixeket, ezért mentünk. (Azért az ember azt hinné, hogy edgy ekkora városban, mint bangkok, kicsivel könnyebb gyerekeknek cuccot venni, de nem. Tíz nap múlva iskola, és még nem tudom, honnan lesz a gyereknek tornacsukája. Vietnámban tuti nincs, de itt sincs. Hátha belenőtt abba, amit otthonról hoztunk.

Ma wat Pho-ba mentünk el, ami Thaiföld legnagyobb buddhista temploma, itt található a hatalmas, negyven méter hosszú, arany fekvő Buddha szobor is.

Luca egész reggel nyifogott, hogy ne már, hogy templomba menjünk, de mondtam neki, hogy tök ciki lenne anélkül hazamenni, hogy legalább egyet alaposan megnézzünk. Azt mondta, hogy láttunk már egyet, ott van a király magántemploma ugye... nincs szívem felvilágosítani, ez a kedvenc kalandja, teljesen oda van attól, hogy milyen szerencséje volt... gondoltam is, ha belefutok valamelyik ökörbe, amelyik a jégre vitt bennünket, leszedem a fejét. Nem túl buddhista gondolat, de akkor is.

Viszont a templom és a Buddha szobor lenyűgüző, de tényleg. Alig tudtuk otthagyni.

Visszafelé a James Bond kalandot sem tudtuk kihagyni. Mivel lassan napszúrást kaptunk a kikötőben a hajóra várva, és egy sem jött, kibéreltünk egy long tail boatot... no most ennek elég nehéz magyar nevet találni, mert a hosszú farkú csónak nem igazán fedi, miről van szó. Ez az a motoros csónak, amiben James Bond folytatott üldözést (vagy őt üldözték, fene sem emlékszik) A holnap markában című filmben. A csávó néha lassított a látványosságok mellett, de mutattuk neki, hogy fityfenét, taposson a gázba vagy mit kell csinálni, zúzzunk!!! Nagyon állat volt, Luca teljesen szétesett, hogy akkor mi most olyanok vagyunk, mint egy James Bond film, pedig még egyet sem látott.

Na, ezzel hasítottuk a Chao Praya folyó vizét, kipipálhatjuk ezt az élményt is.

Holnap reggel pakolunk, délután meg irány Ho Chi Minh falu. Nem vagyunk lelkesek.

Még szilveszteri bulink sem lesz.