Bangkok 3.

A mai napunk nem úgy alakult, ahogyan azt terveztük. SZERENCSÉRE! Különleges karácsonyi ajándékhoz jutottunk önhibánkon kívül, de kétségtelenül ehhez kellett némi mázli is. Eredetileg a királyi palotát szerettük volna megnézni. Szépen oda is jutottunk két Skytrain és egy hajó segítségével. Megnyugodtam, hogy a Chao Praya folyó is pont olyan koszos, mint a Saigon, így kevésbé éreztem magamat lúzernek. De az út csodálatos volt, szebbnél-szebb épületek mellett zúgtunk el, még Lucától is futotta egy-két ejhára, amikor felemelte a fejét az iPodból. A palota előtt végigverekedtük magunkat az Amulett piacon (ahol mindenféle szerencsehozó tárgyat árulnak, szerzetesek fogától kezdve krokodilfejig), és már majdnem a bejáratnál tartottunk, amikor egy turista-rendőr kiemelt bennünket a tömegből. (Annyian próbálták átverni a turistákat, hogy a thai kormány egyfajta polgárőrséget szervezett a palota köré, akik segítenek. Tényleg segítenek! Vietnamban kialakult ösztönömnek köszönhetően ettől az embertől is el akartam szaladni, mondván, hogy biztos ez is csak csel, de Kenan megkért, hogy ne legyek hülye. Igaza volt.) Szóval a polisz kérdezte, hogy netán nem a palotába igyekszünk-e. Mondtuk, hogy igen. Erre közölte, hogy most nem mehetünk be, be még egy óráig a királyért imádkoznak, és Luca meg én amúgy sem mehetnénk be, mert nem vagyunk illően öltözve. (Ha már nadrág, akkor hosszú kellett volna, meg zokni a papucsunkba.) De mondd ő nekünk jobbat. Menjünk és nézzük meg a király templomát és temetkezési helyét. Oda egy évben csak egy nap engednek be kívülállókat, és ez a nap pont ma van. Olyannyira nem turista látványosság, hogy a térképek fel sem tüntetik, az útikönyv sem ír róla semmit. A google-on sem.

Beültetett bennünket egy tuk-tuk-ba (jövőre nézve: csak a narancssárga rendszámosba üljünk be, azok állami tuk-tuk-ok, nem fognak áverni), fél óráig magyarázott a sofőrnek, hogy hová vigyen bennünket, majd útnak eresztett. Nos, a tuk-tuk utazás nem olyan gáz, mint amilyennek leírják, zúztunk ezerrel, olyan környékeken, amelyekre vaszeg eszünk ágába sem jutott volna elmenni. Kicsit lepukkant utcákat láttunk, nagyon emlékeztetett Saigonra. Mindenesetre negyedóra múlva a sofőr kilökött minket egy fehér falnál. A nyitott kapuban egy mosolygós úriember integetett, hogy menjünk csak be. Rögtön vállalta is az idegenvezető szerepét, nem akarta, hogy úgy menjünk el, hogy nem tudunk mindent az épületről. Mivel mi voltunk az egyetlen turisták, ránk ért. Hála istennek, Buddhának, mindenkinek. Az úriember nagyon nem dicsekedett a státuszával, de kiderült, hogy ő a templom vezetője, a restaurálás felügyelője és irányítója, valószínűleg egy igen magas pozícióban melózó ember. Elmesélte, hogy a thai királyok ebbe a templomba járnak imádkozni, és maikor meghalnak, itt égetik el őket és szórják szét a hamvaikat. A templomban minden arany, ami fénylik, aranylemezkékkel vonták be a díszeket és oszlopokat, a festés is kézi, a mozaikok is kézzel, itt a kertben készülnek, javulnak, szépülnek. Íme a kézi festés:

És az arannyal bevont fafaragások, ékkövekkel dísz1tve:

A jóember beállított ebbe a kapuba bennünket, azt mondta, ha ezt a fotót kitesszük a házunkban, szerencsét hoz. Tudom, hogy ma van szenteste, hiányzik is a család, ezért úgy meghatott a kedvessége, hogy majdnem elbőgtem magam. Azt hiszem, ez a kép tökéletes ajándék magunknak. Felhívnám a figyelmet Kenan alkalomhoz és helyhez illő pólójára.

Fotózkodás közben elmesélte a királyi család történetét is, és nagyon meglepte, hogy tudtam, hanyadik Rama uralkodik éppen, és hogy mióta. (Nem meséltem el neki, hogy reggel a rötyin thai történelmet olvasgattam - ami azért nagy szó, mert például Vietnámot még a google- ba sem írtam be. Egyszer sem. Kábé ennyire érdekel. Itt viszont mindent tudni akarok.) A buddhizmusról is sokat mesélt, Lucát le sem lehetett vakarni róla, teljesen elvarázsolta.

A kertben fiatal fiúk üldögéltek a családjukkal Az ember elmondta, szerzetes lesz belőlük, ma van a beavatási ceremónia első része, ezért a családjukkal ünnepelnek. Reggel a király és az összes thai VIP is itt járt, a király apjáért imádkoztak.

A következő képen az egyik restaurátor a szobor elefántok agyarain dolgozik:

Amikor a templommal végeztünk, a jóember javasolta, hogy látogassunk el a királyi drágakőüzembe, ami szintén nem turistalátványosság, és ma ráadásul árengedmény van: ilyet 33 évben egyszer csinálnak, éppen ma, szintén valami számmisztikának köszönhetően. Tehát ha Kenan rubintot vagy zafírt szeretne nekem vásárolni - inkább zafírt, mert azt nézi ki belőlem, hogy erős akaratú asszony vagyok - akkor ma van a napja. Betolt bennünket egy taxiba, bejelölte a térképen, hová kell menni (ez sincs rajta ugyanis), és usgyi.

A drágakőüzem fantasztikus volt. Több ékszerész dolgozott egy kisebb teremben, bámulatos volt, Luca teljesen rosszul volt az izgalomtól, hogy vele most milyen kaland történik. Amikor a vezetőnk bevitt a bemutatóterembe, akkor konkrétan majdnem elájult a gyönyörtől. Én sajnos be vagyok oltva ékszerek ellen, ritkán alélok el egy-egy szép darabtól, de ezek tényleg gyönyörűek voltak. Biztonsági okból nem lehetett fotózni, ezért kénytelenek vagytok elhinni. Lucus kapott is egy szép kis láncot elefánt medállal, amiben zafír van. Karácsony van, nem? :) Letaglózta az öröm, egész nap nem lehetett vele bírni, hogy most már nem csak ásványa, drágaköve is van. Akkora, mint egy légypiszok, de zafír.

A képen az egyik királyi ötvös éppen fülbevalót készít:

Az üzemlátogatás után felajánlották, hogy elvisznek a Skytrain-ig, mert messze van. Basszus, de tényleg... nem voltunk VIP vásárlók, hiszen csak egy kis ezüstláncot vettünk annyi pénzért, amennyibe otthon is kerül, de egy minibuszt toltak a fenekünk alá, ne fáradjon az az aranyos gyerek. LOVE THAI PEOPLE.

A karácsonyi vacsoránkat útközben egy indiai étteremben ejtettük meg, mert már nagyon éhesek voltunk. Olyan, de olyan finom indiait nyomtunk, amilyet még soha. Valszeg tényleg autentikus lehet a kaja, mert több indiai család is itt táplálkozott. Ha otthon betévedtek egy ilyen étterembe, kérjetek egy rogan josht meg butter chicken-t. Nem halászlé bejglivel, de nyamm. Nyammnyamm.

Este a szálloda szervezett karácsonyi vacsit az itt ragadt nyomorultaknak. Volt ingyenkaja, ingyenpia, dartsozás, karácsonyfa:

Meg a karácsonyfa mellé karácsonyi éneklő angyalka:

Luca öt perc alatt elunta a műsort, így aztán elmentünk pingpongozni. Most meg Madagaszkárt néz. Nem volt még ilyen karácsonyunk.

A család be is fut Vásárhelyre, remélem, jól érzitek magatokat, és ha sikerül... hívjatok! Egy darabig még ébren leszünk.