Bangkok 2.

Engem is meglep, ami most történik velem: szeretem Bangkokot. Imádom. Pedig igazából ma még semmit sem láttunk,

A szállodai reggeli után a tuc-tuc elvitt minket nagyjából a Skytrain állomásig.

Ez itt a Skytrain. Magasan fut a városban az út felett. Nagyjából annyira tömött, mint a kék metró reggel, viszont légkondícionált és nem büdös. Két megállót mentünk, majd a Skywalk nevű passzázson besétáltunk Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb plázájába, a Central World-be. Katt, megnéz. Nomármost: biztos vagyok benne, hogy többen felhördülnek, hogy micsoda lúzerek vagyunk, hogy első bangkoki napunkat egy bevásárlóközpontban töltjük, de erre csak azt tudom mondani, hogy aki a dzsungelben lakik öt hónapig, az előbb letusol, csak aztán megy múzeumba. Berzenkedő lelkiismeretemet azzal nyugtattam, hogy a Central World tulajdonképpen történelmi látványosság, mert ez az a pláza, amelyet a vörösingesek a májusi lázongások során felgyújtottak. Nem állították helyre még egészen, látszódott az összecsapások nyoma, de ami készen van, nekünk az is bőven megfelelt. Tiszta, rendes, van áru, az eladók nem lihegnek a nyakunkban, mint Vietnamban, ráadásul kedvesek is, nem érezzük azt, hogy legszívesebben pisztolyt tartanának a fejünkhöz, ha kérdezni merünk (amire amúgy sem tudnak válaszolni). A thai-ok ugyanúgy kivarázsolják a zsebből a lét, de a kulcsszó a kivarázsolás, nem kiparancsolás. Vettünk nadrágot, könyveket, Lucusnak rajzolgatnivalót, játékot, pulcsit - mindazt, amiért otthon, vagyis Saigonban hiába ácsingóztunk. Hét emeletnyi boldogság, de tényleg.

Az igazi csoda nekem Luca volt: frissen szerzett angoltudásával szvesen szóba elegyedett és tárgyal mindenkivel, pincérrel, eladóval, liftesfiúval stb. Ráadásul ma megvolt neki az igazi thai élmény is: az étteremben a tényleg csodaszép pincérlány kellemes baritonhangon szólalt meg. Luca nézett nagyot, hogy akkor most mi van. A ladyboy is észrevette, hogy a gyereknél lassan esik le a tantusz, vigyorgott, mintha nyalókát kapott volna. Én szépen elmagyaráztam Lucusnak, hogy itt hogy mennek a dolgok, mit mondjak, nagyon tetszett neki. Összeröhögtek a sráccal/lánnyal, és ennyiben maradtak. (Azért a pingponglabdával lövöldöző hölgyek bemutatóját egyelőre kihagyjuk, bár engem esz a fene, hogy megnézzem. Majd jövőre. :)

Este sajna Tamásékkal nem tudtunk találkozni, mert Tamásnak közbejött egy üzleti vacsora, így a karácsonyi ajándékok lehet, hogy csak szilveszterkor jutnak el Lucához. Szerintem akkor is ugyanúgy fog nekik örülni. De még ott a holnap, esetleg...