Most megint kajálni fogunk. :) Tegnap Istvánnal és az ő kedves feleségével, Thuyval látogattunkel a 13-ba. Hát, azért tényleg nem árt, ha helyi lakost is magával visz néha a tudatlan nyugati. Ugyanis a fenti képen látható tálkáról én legutóbb, amikor Liórával jártunk ott, azt hittem, hogy kézmosóvíz. Mivel büdösnek találtatott (most derült ki, hogy hallé), citromot is nyomtam bele, és beleáztattam az ujjacskáimat a pincérek legnagyobb döbbenetére. Mentségemre legyen mondva, hogy akkor nem volt benne a szójacsíra meg a paprika. A kaja egyébként cukornádra felszúrt darált rák, amit össze kell csavarni azzal a fehér gézszerűséggel (alias rizstésztával) egy salátalevélbe, belemártogatni a kézmosóvizembe, és elrágcsálni. Hülyén hangzik, de isteni finom. Alant található az a két delikvens, aki a főfogás volt tegnap. Finom, de annyira nem, mint amennyire macerás a hús kinyerése a páncélból. Bármikor elcserélném egy rántotthúsra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése