Na jó, mutatok vicceset is. Illetve annyira nem is vicces. A videót itt élő magyarok forgatták, remélem, nem kérnek kopirájtot. A monszun időszak nagy esőkkel és áradásokkal búcsúzik. Jelentem, megteltek a szennyvízcsatornák. Ilyet naponta látunk tehát.

Nagy semmi

Sok újdonságról változatlanul nem tudok beszámolni, írok hát a nagy semmiről. Még mindig post-dengue depresszióm van (állítólag eltart pár hétig). A vietnámi háborúban az amerikai hadsereg nagyobb hatásfokkal tudott volna bevetni engem jelenlegi állapotomban, mint az ideggázt. Géppuskát ide, oszt hadd szóljon! Legkedvesebb harcostársam maga Kenan

Luca is pont ezt az időszakot választotta vehemens kamaszodásra, ami bár kissé korai, a jelek szerint mégis itt van. Naponta háromszor kúrja fel úgy az agyamat, hogy majd' eldurran. Aztán persze én vagyok a hibás, mert "Anya, ha nem kényeztettél volna el, akkor nem lennék ilyen!". Hát vazzeg, nevelni elkezdeni sohasem késő, majd veszek kukoricát és rátérdepeltetem. Ennyi.

Jo változatlanul Ausztráliában van, jöhetne már vissza, mert Liórával sem lehet bírni. Folyamatosan kapja otthonról a rossz híreket, innen ezt elég nehéz kezelni.

Tegnap Tamással és Barbival ebédelni voltunk a Mekong Merchantban (képzeld Dorcsika, nem esett az eső). Tök jó volt. Jól belemásztunk Tamás arcába, hogy miért nem nősült még meg, persze nem jutottunk semmire, de nem is lehet. Viszont a jó hír, hogy Barbi megint babát vár, és még itt leszek, amikor a kisporonty megszületik. Ez kellőképpen felvidított mindenkit.

Karácsonyig nem nagyon fog itt történni semmi, ami persze nem azt jelenti, hogy addig nem írok, csak annyit kérek, kommenteljetek ti is gőzerővel, ha más nem, legalább beszélgessünk. :)

Brigi, mikor lesz a második tárgyalás?

Mindenféle

Nos, a hét nagy eseménye annyi volt, hogy Dorinkát beraktuk egy taxiba, és elbúcsúztunk tőle. Azóta már meg is érkezett haza, a csomagja is, igaz, egy kis késéssel. Ha van kedve, majd beszámol az utazási kalandjairól. Üres a lakás nélküle. Sajnálom, hogy nem tudtam 100%-os hostess lenni, de ez a rohadt dengue (mint kiderült, tényleg az volt), kicsit morcossá tett.

A napok visszatértek a rendes kerékvágásba. Luca reggel iskolába el, én Liorával beülök a Blu-ba egy passiógyümölcs-banán smoothie-ra, dumálunk a nagy semmiről, megegyezünk, hogy aznap sem csinálunk semmi izgalmasat, hazamegyünk, majd fél háromkor megyünk a gyerekekért. Utána megint haza, kis tanulás, vacsi, fürdés, fekvés. Nagyo izgi. Bár a lányka szeret itt lenni, szerinte tök poén.

Egyébként meg hűlt a levegő, hajnalban 21 fokot is mértek, közeleg a tél. Most nagyon kellemes kint lenni, bár szúnyog még mindig rengeteg van. A fene pofájukat.

Az iskolában nagy jótékonységi sütivásár lesz jövő héten, megkértek minden kedves szülőt, hogy süssön otthon sütit, és hozza be, aztán árulja gőzerővel. A mi lakásunkban nincsen sütő (a legtöbb viet háztartásban nincsen), természetesen CSAK ezért fogok egy cukrászdában tortát venni, és eladni, mint sajátomat. A receptet majd letöltöm a netről, ha valakinek eszébe jutna megkérdezni... bár van egy sanda gyanúm, hogy sokan egyforma tortát viszünk majd...

Ma megint hívták Lucát a Tomorisok, én diszkréten félrevonultam, mert nem akartam a gyerek előtt bőgni. Úgy hiányoznak! A gyerekek is édesek voltak, sokat kérdeznek Lucustól. Bár a kisasszonynak nagy a pofája, hogy nem hiányzik neki otthonról semmi, azért megnyekkent a beszélgetés után. Még a magyar olvasókönyvéből is hajlandó volt olvasni, ami nagy szó, mert különben britebb lett a britnél, néha kedvem lenne szájon vágni, olyan sznob. :-) Imádom.

Brigi, szurkolok, remélem minden oké, jó volt ma beszélni. Erika, mindig örülök, ha hír jön felőletek.

Bácskai: Mexikóban is van dengue. Oda már nem mehetek. :( Legyen csak Róma.

Mindenkinek csók.

Hoi An

Egy napon kirándultunk Hoi An-ba, ami az Unesco világörökség része, egy ősrégi vietnámi városka. Kicsit olyan skanzen hangulata van, mint Szentendrének, bár az árusok agresszívabbak. Ez itten egy kávézó. Külseje ellenére beültünk. Végül is a sörön és a szódán nincs miot elrontani. Fagyit is rendeltünk, na azt kár volt.

Hú, de gyökér!

Nemzeti Múzeum. Nem mentünk be, mert nem találtuk a helyet, ahol jegyet lehetett venni.

Gongbolt. A kisasszony most már gongathat, mint Musu a Mulánban. Meg is teszi. Szó ne érje a befektetést.

Teletubbiek a hídon.

Kilátás a hídról. A hajó orrára festett szemek állítólag megvédik a hajósokat.

Utcakép. A szabók egy óra alatt megvarrnak bármit. Igaz, amit Lióra magának varratott, most Yarden viseli, de legalább megpróbálta.

Saigon megint

Jelentem, ismét visszatértünk Saigonba. Mielőtt az élménybeszámolóba belefognék, szeretném megkérni a családot, hogy ne legyen összenépi aggódás a dengue miatt, már tök jól vagyok. Holnap igyekszem orvoshoz is elkerülni vérvételre, ami azért is jó, mert ha kiderül, hogy tényleg az volt, akkor a következőt már az elején elkaphatjuk, és akkor megúszom. Tehát ne aggódjatok, tök felesleges, attól még nem csípnek kevésbé a szúnyogok, rohadjanak meg. Tehát itthon vagyunk, innen:

Az alábbi képen én csak azért vagyok rajta, hogy a hullámok nagyságát érzékeltessem.

Ebben laktunk, ni:

Ezt a képet a nagyszülőknek küldöm gusztálásra:

Egészséges életmód:

Tényleg ekkora dög hullámok voltak, még engem is felborítottak.

Tengeri fürdő után kókuszos lemosás:

Szóval jó kis hely ez, bár négy nap bőven elég volt, a legszebb tengerpartot is meg lehet unni, ha nincs mit csinálni.

BOLDOG SZÜLINAPOT, LUCUSKA!!!!

Az én drága, aranyos, tüneményes malackám ma lett 9 éves. Imádom!!!!

Danang

Hát, bocs, hogy eddig nem írtunk, de folyamatosan arra vártam, hogy majd valaki készít videót és képet, amit bemellékelhetek, hogy megmutassam, hol vagyunk.

majd akkor a google-ról...

Szóval, szerda este elrepültünk Danangba, az egy max. másfél óra Saigontól, de olyan, mintha egy más világba csöppentünk volna. Ugyanis tiszta! Se egy eldobott szemét, de nyakig mocskos, turizó emberek... Komolyan, majdnem elsírtam magam, annyira jól esett a szememnek a rendezettség, a tisztaság, a mosolygó, kedves emberek...

A Sandy Beach Resortnak nevezett hotelben vagyunk, a villánk konkrétan az óceánparton áll. Kimegyek a teraszra, és tíz méterre tőlem már dübörögnek a hullámok. Szó szerint dübörögnek, sosem hittem volna, hogy a hullámverésnek akkora hangja lehet, mint egy leszálló repülőnek. A hullámok amúgy három-négy méteresek, arról szó sem lehet, hogy bemenjünk úszni, de ez nem is baj, csak pancsolgatunk a szélén, meg aztán ott vannak a medencék is. Egyébként meg aszongyák, hogy China Beach (mármint az a tengerpart, amit írás közben vakulok), a világ első hat legszebb strandja közül az első háromban szerepel. Meg is illetődtem rendesen.

Szerencsére már nem vagyok lázas, (szerda hajnalban ugyanis megint belázasodtam, isteni volt így repülni, azt hittem, hogy belehalok), viszont vörös és viszket a tenyerem. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy pénz áll a házhoz, hanem sajnos at, hogy valszeg mégis dengue lázam volt. Jövő héten megyek vérvételre, majd akkor kiderül. Ez azért szívás, mert elvileg nem szabadna még egyszer elkapjam, és fogalmam sincs, hogy ne kapjam el, amikor most is szúnyogriasztóban fürdök. rá kell bízzam magamat a szerencsére.

Luca a hotel másik végében ül, és skype üziket küld nekem. Próbálom meggyőzni, hogy jöjjön ide, csinálunk papáéknak videót. :)

Ismét eltelt 2 nap...

Úgy látszik, mostanában pont mindig 2 naponta sikerül írnom... Tegnap reggeli és úszás után a Mádám útnak eresztett, hogy bevegyem Saigon centrumát. Beültem egy taxiba és felmutattam a csávókámnak a papírfecnit, amire Andi felírta a címeket. Első utam a Saigon Square-re (továbbiakban: SS) vezetett. Csak viszonyításképp: a közel 8 km-es távolságért borravalóval együtt 1100 fornintnak megfelelő dont fizettem. A SS tulajdonképpen egy fedett piac, ahol leginkább ruhaneműt, cipőket, meg egy két mütyűrt (óra, napszemcsi) lehet kapni, a bolti ár töredékéért. Egyből vettem 3 ujjatlan topot-darabját 500 ft-nak megfelelő donért-, kár, hogy otthon csak tavasszal tudom majd legközelebb felvenni. No mindegy. A 2 szintes market bejárása után tettem egy kis sétát még a környéken, majd ismét taxiba be, elő a papírfecni és irány a Dong Khoi, ami Saigon bevásárlóutcája, a puccosabbik fajtából. Ezen az utcán sétálva megtalálható a Gucci, YSL, DnG stb. márkák eredetiben. Itt elég sok európai túristával találkoztam, gondolom nem véletlenül. Az árak itt már leginkább dollárban vannak feltüntetve, ebből persze az is egyenesen következik, hogy drágább. Nem is vettem semmit. utam során felfedeztem még egy hatalmas Plázát, Adri szerint a legdrágábbat Saigonban, ott is csak a számat tátottam:) Mivel ekkorra már kiszívta energiámat a párás, meleg levegő, gondoltam indulok haza. Taxi leint, elő a papírkát... ha nem hagyatam volna el útközben. nem baj, emlékezetből elmondta neki, hogy melyik városnegyedbe akarok menni, viszont az utca pontos nevével tudtam, hogy gondom lesz, mivel Adriéknak lassan 3 hónap után is gondot jelent kiejteni helyesen. Meg is szívtam, mert mondtam én is, meg úgy is, meg amúgy is az utca nevét, még Adrit is felhívtam, hogy hátha rosszul mondom, de reménytelen volt... Végül taxis barátom odament egy másik taxishoz, aki megértette, amit mondok, így sikerült visszajutnom. Kalandos volt... Este Andi halat sütött, iszonyú finom volt, minden nap meg tudnám enni!!!

Ma nagyon kellemes napunk volt. Reggeli után Liórával együtt pedikűr-manikűrre mentünk:) Itt tényleg iszonyú kevés pénzért szedik rendbe a körmeit az ember lányának. Igazán aprólékos munkát végeznek a viet lányok, és kb. 60 forintnyi borravalóért olyan hálásak, hogy az elképesztő! Anya, nekem vadító vörös lett a körmöm, biztos tetszene:))

A kellemes kikapcsolódás után ebédeltünk egyet a közeli étteremben, nagyon szuper hely. Az ebéd felénél azonban ránk szakadt az ég, így be kellett húzódnunk a fedett részbe, és onnan szemléltük tovább az özönvíz levonulását. nem tartott az egész tvább 15-20 percnél, de ez alatt tetemes mennyiségű víz esett le. Kaja után Lucus Yardennel maradt Lióráéknál, addig mi Andival a közeli szupermarketekbe mentünk, hogy a holnapi út előtt vegyünk még egy pár rágcsát. Ugye tudjátok, hogy holnap indulunk a tengerhez? Lassan pakolunk, meg ma igyekszünk korábban lefeküdni. Én még úsztam egyet délután, amíg Adri visszament Lucusért. Azt hiszem nagyon fog ez a tető való úszás hiányozni, ha hazamegyek. Meg ez a meleg is:( Meg az isteni kaják. De Mama, azért egy jó tyúkhúsleves befigyelhetne a hazaérkezésem örömére:)))

Puszi

Hétvége

Sziasztok!

Szeretném összefoglalni az elmúlt 2 nap eseményeit. Mivel a Mádám kicsit lebetegedett (szerencsére már jobban van), ő kimaradt a programokból, kúrálta magát egész nap. Szombaton ébredés és reggeli után Kenannal elvittük Lucust zongora órára, s míg ő kalapált az ujjacskáival, az egyik piacra látogattunk ki. Érdekes élmény volt, na ott aztán tényleg mindent lehet kapni. A legérdekesebb számomra a szárított élőlények sokasága volt, amit majd valamelyik képen meg is tudtok tekinteni. (Elnézést, ha a képek nem időrendi sorrendben lesznek feltöltve, de én még kezdő vagyok blogírásban!)

Szóval piacoztunk Kenannal, nekem is sikerült azért beszereztem egy 3 részes kínálókészletet, olyan igazi távol-keleti stílusút:) Miután Lucust felvettük, elmentünk ebédelni a Stella nevezetű étterembe, ahol Luca is és én is sült tésztát ettünk, csak én nem csirkéset kértem, hanem zöldségeset. Olyan csípős volt, hogy azt hittem rögtön tüzet fogok hányni! Az íze viszont fenomenális volt. Egyébként is igen-igen megbarátkoztam a helyi kajákkal, tényleg nagyon ízletes számomra errefelé minden.

Ebéd után hazajöttünk, volt egy kis szieszta, amit én úszkálással és alvással töltöttem fent a tetőn. Azért ez isteni:)) Egy életen át el tudnám viselni, hogy a 30-35 fokos melegben a háztetőn lubickoljak a medencében! Este Luca, Kenan és én indiai estre mentünk, ahol egy komplett vallásos ceremóniának lehettünk szem- és fültanui. Állítólag a gonosz démont űzték el a jó istenek. Érdekes volt, mindenesetre amikor 45 perc után Luca közölte, hogy unja a dolgot, én is fellélegeztem.:)) Persze kóstoltunk is indiai ételeket, Lucusnál kevesebb, Kenannál és nálam annál több sikert arattak. Indulás előtt még készült rólunk egy fotó az egyik indiai főszervezővel, a végeredmény megtekinthető az egyik képen.

Vasárnap reggel álmosan keltünk mindannyian. Egyébként általánosságban elmondható, hogy itt az ember úgy ébred 9-10 óra alvás után is, mint akit fejbevertek. Andiék szerint ez a kivonuló monszun miatt van, totál lenyomja az embert. Szóval miután magunkhoz tértünk, Lucussal, meg Kenannal (a Mádám még mindig nem érezte fényesen mgát) elmentünk a helyi buddhista témájú vidámparkba! Nagyon klassz volt, még delfinshowt is láttunk (kép, lásd valahol) sőt felültünk egy tényleg hatalmas óriáskerékre is. Sajnos aztán az eső eleredt, amolyan helyi stílusban, ami azt jelenti, hogy bokáig ért a víz. Nekünk sikerült még a nagy zuhi előtt taxiba ülnünk és hazajönnünk, így megúsztuk a dolgot:)

Ebéd után (ekkor már olyan 4 óra volt) én ismét a tetőn kötöttem ki. Gyakorlatilag mndennapossá válik számomra az úszás. Nem nagy medence, de ha sokat úszkál benne az ember, el tud fáradni. Nekem már izomlázam is lett. Estére szerencsére Andi is jobban lett, így a vacsorát már ő készítette. Tabule salátát ettünk cukornádra tekert rákkal, amit meg kellett sütni, Lucus, mivel nem szereti a rákot, ő tésztába töltött fűszeres sertéshúst evett. Nagyon ízlett neki, mert az íze a török kajára emlékeztette:))

És a végére feltesezk magamról egy mosolygós képet is, hogy lássátok, milyen jól érzem magam itt:)) Természetesen Luckó csinálta a vaci új fényképezőgépével. Itt épp azt próbálta ki, hogy nem csak fekete-fehéren tud fotózni, hanem amolyan régimódi stílusban is, ezért olyan barnás árnyalatú.

Puszi mindenkinek: Dorinka

Ma

A címet a gyerektől loptam, megtekinthető az ő blogján.

Ma nagyjából semmit sem csináltunk, mert Lucuskát elkapta valami torokgyík, és talpig ült a takonyban. Két hónap alatt harmadjára... asszem a légkondi megteszi a magáét, igyekeznem kell valami itt is működő immunkúrát elkezdeni. C-vit, grapefruit, omega 3 stb.

Dorina délelőtt és délután is felment úszni, még szerencse, hogy a passzív pihenés támogatója. Az unokahúgával egyetemben.

Dorina ma több kulináris felfedezést tett. Kipróbálta a sárkánygyümölcsöt lime-mal, mert az eredetit íztelennek találta. Ezentúl én is azzal eszem. A grillcsirkében elhelyezett babérlevél is ad egyfajta bukét a kajának, kifejezetten jót. Illetve majonézbe lehet bazsalikomot tenni, és akkor az állat.

Hullafáradtak vagyunk mindannyian, állítólag amikor a monszun időszak a végéhez közeledik, ez természetes, mert nagy frontok vannak. Hát legyen, fogjuk erre.

Holnap megerőltetjük magunkat, lesz piacozás, fotózás, és beszámoló.

Ja, milyen mázlista ez a Dorina: itt léte második napján találkoztunk egy nagyon cuki taxisofőrrel. Olyan édes volt, hogy Dorina haza is akarná vinni háziállatnak. Ami érdekes: emlékezett rám. Beültünk, a kiscsákó meg rögtön rákérdezett a lakáscímre. Hö? Ja, a méreteim miatt megjegyeznek nyilván. A kövér mádám a Nguyen van Huongról... Ezek szerint már utaztam vele, akkor nem tűnt fel, hogy aranyos. Pedig aranyos taxisofőr itt nem sok van.

Kisfiam! Tök jó lenne, ha te is itt lennél. Már el is terveztem a menüt: csiga, rák, tintahal...