2010. október 17., vasárnap

Hétvége








Sziasztok!

Szeretném összefoglalni az elmúlt 2 nap eseményeit. Mivel a Mádám kicsit lebetegedett (szerencsére már jobban van), ő kimaradt a programokból, kúrálta magát egész nap. Szombaton ébredés és reggeli után Kenannal elvittük Lucust zongora órára, s míg ő kalapált az ujjacskáival, az egyik piacra látogattunk ki. Érdekes élmény volt, na ott aztán tényleg mindent lehet kapni. A legérdekesebb számomra a szárított élőlények sokasága volt, amit majd valamelyik képen meg is tudtok tekinteni. (Elnézést, ha a képek nem időrendi sorrendben lesznek feltöltve, de én még kezdő vagyok blogírásban!)
Szóval piacoztunk Kenannal, nekem is sikerült azért beszereztem egy 3 részes kínálókészletet, olyan igazi távol-keleti stílusút:) Miután Lucust felvettük, elmentünk ebédelni a Stella nevezetű étterembe, ahol Luca is és én is sült tésztát ettünk, csak én nem csirkéset kértem, hanem zöldségeset. Olyan csípős volt, hogy azt hittem rögtön tüzet fogok hányni! Az íze viszont fenomenális volt. Egyébként is igen-igen megbarátkoztam a helyi kajákkal, tényleg nagyon ízletes számomra errefelé minden.

Ebéd után hazajöttünk, volt egy kis szieszta, amit én úszkálással és alvással töltöttem fent a tetőn. Azért ez isteni:)) Egy életen át el tudnám viselni, hogy a 30-35 fokos melegben a háztetőn lubickoljak a medencében! Este Luca, Kenan és én indiai estre mentünk, ahol egy komplett vallásos ceremóniának lehettünk szem- és fültanui. Állítólag a gonosz démont űzték el a jó istenek. Érdekes volt, mindenesetre amikor 45 perc után Luca közölte, hogy unja a dolgot, én is fellélegeztem.:)) Persze kóstoltunk is indiai ételeket, Lucusnál kevesebb, Kenannál és nálam annál több sikert arattak. Indulás előtt még készült rólunk egy fotó az egyik indiai főszervezővel, a végeredmény megtekinthető az egyik képen.

Vasárnap reggel álmosan keltünk mindannyian. Egyébként általánosságban elmondható, hogy itt az ember úgy ébred 9-10 óra alvás után is, mint akit fejbevertek. Andiék szerint ez a kivonuló monszun miatt van, totál lenyomja az embert. Szóval miután magunkhoz tértünk, Lucussal, meg Kenannal (a Mádám még mindig nem érezte fényesen mgát) elmentünk a helyi buddhista témájú vidámparkba! Nagyon klassz volt, még delfinshowt is láttunk (kép, lásd valahol) sőt felültünk egy tényleg hatalmas óriáskerékre is. Sajnos aztán az eső eleredt, amolyan helyi stílusban, ami azt jelenti, hogy bokáig ért a víz. Nekünk sikerült még a nagy zuhi előtt taxiba ülnünk és hazajönnünk, így megúsztuk a dolgot:)

Ebéd után (ekkor már olyan 4 óra volt) én ismét a tetőn kötöttem ki. Gyakorlatilag mndennapossá válik számomra az úszás. Nem nagy medence, de ha sokat úszkál benne az ember, el tud fáradni. Nekem már izomlázam is lett. Estére szerencsére Andi is jobban lett, így a vacsorát már ő készítette. Tabule salátát ettünk cukornádra tekert rákkal, amit meg kellett sütni, Lucus, mivel nem szereti a rákot, ő tésztába töltött fűszeres sertéshúst evett. Nagyon ízlett neki, mert az íze a török kajára emlékeztette:))
És a végére feltesezk magamról egy mosolygós képet is, hogy lássátok, milyen jól érzem magam itt:)) Természetesen Luckó csinálta a vaci új fényképezőgépével. Itt épp azt próbálta ki, hogy nem csak fekete-fehéren tud fotózni, hanem amolyan régimódi stílusban is, ezért olyan barnás árnyalatú.
Puszi mindenkinek: Dorinka

1 megjegyzés:

  1. Drága Dorinkám!
    Annyi profizmus bújt meg benned. Nyugodtan be tudnál jelentkezni a profi blogírók társaságába. Remélem,ha haza jösz, /ha jösz/ folytatod ezt a sportot. Azokat a száraz nyavajákat cserencsére vacsora után láttam, igy semmi sem kényszerített a há.....sra. Az a delfinárium fedett hely?
    Piszkos irigy vagyok rátok. Mi itt nagykabátban, Ti ott még kiskabátban sem. Hát micsoda dolog ez! Imádunk benneteket. Nagyon boldogok vagyunk, hogy jól érzed magad. Andi betegségét megbeszéltük skyp-on. De innen is gyógyulást kívánunk neki.
    Majd a szerdai napról is kérünk bővebb tájékoztatást.
    Továbbra is vigyázzatok magatokra. Édesanyáddal is beszéltünk miután skypéztünk. Nagyon örül, hogy jól vagy és jól érzed magad. Édes jó apád meg kisérletezik a bejegyzés írásával. Azt mondja, hogy nem megy el. Valamit biztosan nem jól üt be. Igaz nekem sem elsőre sikerült. De hát mi csak ilyenek vagyunk öregek. Majd, ha megyünk Vásárhelyre, gyakoroljuk. Én nagyon hülye voltam a számítógéphez. De most az az első ahogy felébredek kábán, csipásan, irány a gép és a Big in Saigon, meg a Mini in Saigon. Na most sem vagyok egy zseni. Tudom, hogy melyik billentyü mit jelent.
    További jó ott tartózkodást kívánunk.
    Millió puszi Nektek. Most pedig megnézem Lucus blogját.
    Papa

    VálaszTörlés