Úgy látszik, mostanában pont mindig 2 naponta sikerül írnom... Tegnap reggeli és úszás után a Mádám útnak eresztett, hogy bevegyem Saigon centrumát. Beültem egy taxiba és felmutattam a csávókámnak a papírfecnit, amire Andi felírta a címeket. Első utam a Saigon Square-re (továbbiakban: SS) vezetett. Csak viszonyításképp: a közel 8 km-es távolságért borravalóval együtt 1100 fornintnak megfelelő dont fizettem. A SS tulajdonképpen egy fedett piac, ahol leginkább ruhaneműt, cipőket, meg egy két mütyűrt (óra, napszemcsi) lehet kapni, a bolti ár töredékéért. Egyből vettem 3 ujjatlan topot-darabját 500 ft-nak megfelelő donért-, kár, hogy otthon csak tavasszal tudom majd legközelebb felvenni. No mindegy. A 2 szintes market bejárása után tettem egy kis sétát még a környéken, majd ismét taxiba be, elő a papírfecni és irány a Dong Khoi, ami Saigon bevásárlóutcája, a puccosabbik fajtából. Ezen az utcán sétálva megtalálható a Gucci, YSL, DnG stb. márkák eredetiben. Itt elég sok európai túristával találkoztam, gondolom nem véletlenül. Az árak itt már leginkább dollárban vannak feltüntetve, ebből persze az is egyenesen következik, hogy drágább. Nem is vettem semmit. utam során felfedeztem még egy hatalmas Plázát, Adri szerint a legdrágábbat Saigonban, ott is csak a számat tátottam:) Mivel ekkorra már kiszívta energiámat a párás, meleg levegő, gondoltam indulok haza. Taxi leint, elő a papírkát... ha nem hagyatam volna el útközben. nem baj, emlékezetből elmondta neki, hogy melyik városnegyedbe akarok menni, viszont az utca pontos nevével tudtam, hogy gondom lesz, mivel Adriéknak lassan 3 hónap után is gondot jelent kiejteni helyesen. Meg is szívtam, mert mondtam én is, meg úgy is, meg amúgy is az utca nevét, még Adrit is felhívtam, hogy hátha rosszul mondom, de reménytelen volt... Végül taxis barátom odament egy másik taxishoz, aki megértette, amit mondok, így sikerült visszajutnom. Kalandos volt... Este Andi halat sütött, iszonyú finom volt, minden nap meg tudnám enni!!!
Ma nagyon kellemes napunk volt. Reggeli után Liórával együtt pedikűr-manikűrre mentünk:) Itt tényleg iszonyú kevés pénzért szedik rendbe a körmeit az ember lányának. Igazán aprólékos munkát végeznek a viet lányok, és kb. 60 forintnyi borravalóért olyan hálásak, hogy az elképesztő! Anya, nekem vadító vörös lett a körmöm, biztos tetszene:))
A kellemes kikapcsolódás után ebédeltünk egyet a közeli étteremben, nagyon szuper hely. Az ebéd felénél azonban ránk szakadt az ég, így be kellett húzódnunk a fedett részbe, és onnan szemléltük tovább az özönvíz levonulását. nem tartott az egész tvább 15-20 percnél, de ez alatt tetemes mennyiségű víz esett le. Kaja után Lucus Yardennel maradt Lióráéknál, addig mi Andival a közeli szupermarketekbe mentünk, hogy a holnapi út előtt vegyünk még egy pár rágcsát. Ugye tudjátok, hogy holnap indulunk a tengerhez? Lassan pakolunk, meg ma igyekszünk korábban lefeküdni. Én még úsztam egyet délután, amíg Adri visszament Lucusért. Azt hiszem nagyon fog ez a tető való úszás hiányozni, ha hazamegyek. Meg ez a meleg is:( Meg az isteni kaják. De Mama, azért egy jó tyúkhúsleves befigyelhetne a hazaérkezésem örömére:)))
Puszi
Már kergetjük a tyúkot, amiből esetleg lehet leves. Ha nem tudják faterék elolvasni a blogodat, majd telefonon közlöm a kívánságodat. Én is nagyon szeretetem amit Böbe mama főz. Hidd el együtt fogjuk megenni azt tyúkot. Három napra megyünk Vásárhelyre, amikor Te is ott leszel. Úgy hogy raktározd az élményeket. Nem pihenni megyünk.
VálaszTörlésCsak az a kérésem, olyan száritott kütyüket ne hozzál. Pláne, ha még mozog is.
Na milyen a tenger? Hullámzik? :)))
Mindenkit puszilunk. Nagyon vigyázzatok magatokra.
Mari és Pista