Nagy semmi

Sok újdonságról változatlanul nem tudok beszámolni, írok hát a nagy semmiről. Még mindig post-dengue depresszióm van (állítólag eltart pár hétig). A vietnámi háborúban az amerikai hadsereg nagyobb hatásfokkal tudott volna bevetni engem jelenlegi állapotomban, mint az ideggázt. Géppuskát ide, oszt hadd szóljon! Legkedvesebb harcostársam maga Kenan

Luca is pont ezt az időszakot választotta vehemens kamaszodásra, ami bár kissé korai, a jelek szerint mégis itt van. Naponta háromszor kúrja fel úgy az agyamat, hogy majd' eldurran. Aztán persze én vagyok a hibás, mert "Anya, ha nem kényeztettél volna el, akkor nem lennék ilyen!". Hát vazzeg, nevelni elkezdeni sohasem késő, majd veszek kukoricát és rátérdepeltetem. Ennyi.

Jo változatlanul Ausztráliában van, jöhetne már vissza, mert Liórával sem lehet bírni. Folyamatosan kapja otthonról a rossz híreket, innen ezt elég nehéz kezelni.

Tegnap Tamással és Barbival ebédelni voltunk a Mekong Merchantban (képzeld Dorcsika, nem esett az eső). Tök jó volt. Jól belemásztunk Tamás arcába, hogy miért nem nősült még meg, persze nem jutottunk semmire, de nem is lehet. Viszont a jó hír, hogy Barbi megint babát vár, és még itt leszek, amikor a kisporonty megszületik. Ez kellőképpen felvidított mindenkit.

Karácsonyig nem nagyon fog itt történni semmi, ami persze nem azt jelenti, hogy addig nem írok, csak annyit kérek, kommenteljetek ti is gőzerővel, ha más nem, legalább beszélgessünk. :)

Brigi, mikor lesz a második tárgyalás?