Különleges tárlatvezetés

Valami csoda folytán meggyorsult a net, tehát végre tudok írni a múlt szombatról. Igazán különleges élményben volt részünk Lucus iskolájában. Elöljáróban tudni kell, hogy itt nem divat a szülői értekezlet (ha az iskola közölni akar valamit, megteszik emailben, az osztályfőnökök - már amelyik - küldenek hetente egy hírlevelet, hogy a kedves szülők tisztában legyenek azzal, mi zajlik a suliban, ha meg a szülőnek van bánata, az is első körben írásban zajlik) kötelező fogadóóra is csak egyszer van egy évben. Vannak olyan szülők, akik csak ekkor teszik be a lábukat az iskolába, hiszen a kölköt reggel el tudja vinni a sofőr vagy a cseléd, és érte is tud menni délután. Meg különben is, iskolabusz is van, akinek telik rá. Hogy egy kicsit rákényszerítsék a szülőket arra, hogy érdekelje már őket, mit is csinál a gyerek az iskolában, kitalálták a Student Led Conference-t. Ez dióhéjban annyit jelent, hogy meg van adva két nap, amikor a gyerekek körbekalauzolják a szülőket az iskolában, lehet beszélni a szaktanárokkal, le lehet ülni megnézni a füzeteket (tankönyv itt egyáltalán nincsen alsóban), és lehet azokat a játékokat játszani a szülőkkel, amelyeket az órákon is szoktak.

Mindent elmond az a levél, amiben az iskola a SLC-t meghirdette. Megkérték a tisztelt szülőket, hogy ebben az egy órában csak a gyerekre koncentráljanak, kapcsolják ki a mobiltelefonokat, próbáljanak meg értelmes kérdéseket feltenni, szóval tegyenek már úgy, mintha érdekelné őket a dolog.

Mi szombat reggelre jelentkeztünk be Lucussal. Az osztályteremben kezdődött a program, ahol megnézhettük Luca írásbeli munkáit, a matekfeladatokat, teszteket stb. Játszottunk Scrabble-t (órán is szoktak a helyesírás gyakorlására) és egy Calculator Fish nevű roppant primitív játékot, ami viszont jó arra, hogy a számok helyiértékét gyakoroltassa. Lucus megmutatta nekünk a gondolkodó falat, aminek a neve Wonder Wall:

Ide teszik fel a gyerkőcök azokat a kérdéseiket, amely az éppen tanult témakörrel kapcsolatban foglalkoztatja őket. (Azt már szerintem írtam, hogy témakörrel egy-két hónapig foglalkoznak, amíg teljesen ki nem vesézik azt. Minden gyerek kérdésére sor kerül, alaposan megvitatják, kikutatják stb.) Jelenleg a Bennszülött Kultúrákkal foglalkoznak, főleg az ausztrál aboriginalokkal és az amerikai indiánokkal. A projekt részeként meséket olvastak, illusztráltak, írtak, ékszereket készítettek, népdalokat tanultak (mindent az aktuális szakórán), prezentációkat készítettek. Lucusék felállítottak egy tipit is az osztályban, ezt mutatja be nekünk a kisasszony.

Az indiános projekt része volt két hete a Táborozás is. A terv szerint a gyerekek egy éjszakát töltöttek volna az iskolában, sátrakban, vetélkedőkkel, tábortűzzel, grillsütéssel, hogy kicsit beleérezzenek abba, milyen az, amikor nem légkondícionált hálószobában várja őket a hercegnős ágynemű. (Ezeknek a gyerekeknek a többsége még sohasem kempingezett, itt öt csillagos szállodákban töltik a nyarakat, vagy a szülők nyaralójában Balin.) Az ötlet szuper volt, viszont azon az egy tetves napon éppen esett az eső, tehát a kis indiánok az osztálytermekben aludtak (légkondis persze). Készítettek maguknak tolldíszt, csapatokat alkottak stb. Lucus jól érezte magát, bár nem aludt egy szemhunyásnyit sem, állítólag szemébe sütött a neon a folyosóról. Íme a kis indiánlány, aki a Middle Night Star nevet adta magának, mert a Midnight szó nem ugrott be neki.

A lenti képen az imádott zenetanárnő, Ms. Mason látható Luca mellett, és a Mary had a little lamb-et furulyázzák. Ms. Mason vezeti az énekkart is. Nagyon érdekes a repertoár, énekelnek Rod Stewart-ot, swing dalokat, rock nótákat és pop-ot is. Népdalt kevesebbet, hiszen mégis, melyik nép dalait énekeljék? Luca imádja.

Itt pedig Rozálkánk látható a gépteremben:

Megmutatta nekünk a "digitális portfólióját". Ebben vannak azok a prezentációk, amelyeket a suliban készítenek, a mesék, amelyeket írnak stb. Lucus olyan lelkes volt, hogy egy kajla mozdulattal ki is törölte az egész portfóliót, vért izzadtunk, mire visszaszereztük. Nyolc hónap munkája veszett volna oda. Kicsit izgultunk, de aztán minden rendbe jött. :)

A művészettanárnő, Ms. Manthey kiállítást szervezett a nebulók munkáiból a jeles alkalomra. Mit mondjak? Leesett az állunk!!!

Ez a nagyorrú bohócféleség Lucuskánk munkája. Vajon kinek az orrát örökítette meg? Nagyon büszkék voltunk rá!

Az alant látható delfin szintén Luca munkája. A perspektívát tanulták fotózással. A képeken aztán Photoshoppal dolgoztak. Luca csak a háttér színét cserélte ki, mondván, hogy delfinnek tengerben a helye. (Hiába, nyilván nem lesz belőle absztrakt képzőművész.)

Összehasonlításként álljanak itt az osztálytársak művei is. Szerintem ügyesek, és egy évvel Luca előtt járnak Photoshopban. A kisasszony itt találkozott vele először.

Másfél órát töltöttünk a suliban, nagyon klassz volt látni, hogy Lucus mennyit fejlődött. Mikor előadta angolul, hogy nézd ezt anya, itt még nem tudtam a múlt időt, mindent jelen időben írtam, azt hittem, dobok egy hátast. Öröm volt látni, milyen magabiztos (otthon sokszor még azt sem tudta, hol a helye, annyira szórakozott volt), milyen lelkes, és mennyire szereti a suliját.