Nyílt nap az iskolában

Ígéretemhez híven mesélek egy kicsit a múlt pénteki iskolai nyílt napról. A pedagógus nappal kötötték egybe, minden kedves szülőt meghívtak, hogy tekintse meg, mi zajlik egy-egy órán. Kívánságműsor nem volt, mint otthon, hogy mit szeretnénk látni, órarendi sorrendben zajlottak a dolgot. Ami engem kicsit meglepett, az az érdeklődés hiánya. Otthon azért mindenki igyekszik eljutni a nyílt napra, itt a szülők fele sem volt kíváncsi, az utolsó matekórán a huszonkét szülőből csak 6 maradt talpon. No de menjünk sorban.

Először is hadd mutassam be a világ egyik legédesebb angyalát, Mrs. Sue Nilsson-t, aki a gyerekek EAL (English as an Acquired Language) tanára. Minden nem anyanyelvű gyerek nála kezd. Luca már az első naptól kezdve rajongó imádattal csüggött rajta, és amikor 3 hét után már elkezdett pöntyögni angolul, engem is érdekelni kezdett, hogy csinálja. Sue nagyon szereti, ha a szülőket is bevonhatja a tanulási folyamatba, hetente kapok tőle mailt, hol tartanak a gyerekek, és hogy esetleg otthon mit tudnánk még - szigorúan játékosan - csinálni. Tudja, hogy kollégák vagyunk, tehát tudja, hogy én a kicsikhez nem értek, ezért nekem külön segít néhány jó tanáccsal. Komolyan beszarás. Ismét meghozta a kedvem a tanításhoz. A nyílt napon mutatott néhány játékot, amit az órákon játszanak. A kölkök kezeküt-lábukat törték, hogy részt vehessenek. Mindenki bátran mondja a magáét, amit tud, azonnal használnia kell. Sue kicsit panaszkodott is, hogy Yarden meg Luca sokat pusmognak. Ennek örülök, mert azt jelenti, hogy a gyerek TUD pusmogni. :)

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a fent látható ázsiai kislányokat a következő néven anyakönyvezték: Julia, Venus, Marika... Lucus osztálytársai között is ritka a Hyunjun, Minh stb. Minden vágott szemű kiscserkész a Brian, Tommy, Candy, Alex névre hallgat. Lehet, hogy ez térség lesz a világ legnagyobb gazdasági hatalma (vagy már az is), de azért szeretik azt, ha illeszkedhetnek a nyugathoz.

Látható, hogy az órán a hülyeség is befér. Valamint megtekinthető a képen Liora új pedikűrje. (350 Ft-os egységáron.:)

Ezt a képet az osztályterem faláról fényképeztem. Az itteni oktatás hasonlít egy kicsit a Waldorfhoz abban, hogy egy-egy témakört 2 hónapon keresztül alaposan feldolgoznak. Van egy tantárgyuk, úgy hívják, hogy Unit of Inquiry, az otthoni környezetórához hasonlít. Augusztus-szeptemberben a Senses (vagyis érzékszervek) témakörben molyoltak. Ebbe belefért, hogy megtanulták hogyan működnek az érzékszervek (biológiai alapok), kirándultak, verset írtak a látottak-hallottak-szaglottakról, főztek, és vendégül láttak két vietnami vak kislányt, akik meséltek a gyerekeknek arról, milyen látás nélkül élni. Cserébe a mieink jótékonysági sütivásárt rendeztek, a bevételt a vakok iskolája kapta. Szerintem szuper.

Október-novemberben az Univerzum a téma. Elindultak onnan, hogy Hol a helyünk a világban? Hol van a Föld a többi bolygóhoz képest? Mire jó az űrkutatás? Hogyan zajlik az űrkutatás? Milyen eszközöket használnak? Sok vitatémát találtak: kell-e ez nekünk, jó lenne-e találkozni földönkívüliekkel stb. Nem lexikai tudást sulykolnak a fejükbe, a gyerekeknek maguknak kell megszerezniük a tudásanyagot könyvekből, netről. Megtanítják őket arra, hogy ha valamire kíváncsiak, honnan és hogyan kaphatnak válaszokat. Tornaórán Mr. Watt olyan tornagyakorlatokat mutatott nekik, amikkel az űrhajósok is készülnek az utazásra.

Ő pedig Miss Shannon McMahon, Luca osztályfőnöke. Belevaló, stramm csaj, kedves, de kellőképpen szigorú is tud lenni, a gyerekek rajonganak érte. A vietnámi nyelvet, a tesit, a rajzot és a zenét leszámítva mindent ő tanít. A matematika órát is beleintegrálta az Univerzumos anyagba, jelenleg a gyerekek szögekkel, síkidomokkal és testekkel foglalkoznak. Amellett, hogy éleket, lapokat és szögeket számolgatnak, a jövő héten űrállomást kell építeniük a megismert testeket felhasználva. A látogatott matekórán a srácok éppen a piramissal ismerkedtek. Kivágták papírból, kiszínezték, számolgatták rajta az éleket, szögeket, és arról beszélgettek, hogy egy űrállomáson mi lehet piramisalakú.

Hát igen, Lucuskának ideje lenni megtanulni, hogy itt is jelentkezni kell, nem beböfögni a helyes választ. A képen látható szemüveges kislány Advika, az osztály esze, és Luca egyik kedves barátnője Yarden mellett.

A házi feladatok is mind az önálló tanulást és ismeretszerzést propagálják. Minden hétfőn kiosztják a heti leckét, amit péntekre kell befejezni. Matekból az volt a heti lecke, hogy a geometriából megszerzett ismeretek alapján tessék egy tíz kérdéses tesztet összeállítani, és letesztelni a tisztelt szülők tudását. Luca konkrétan beszart a röhögéstől, mert kegyetlenül elbuktam a tesztjén. (Most szerintetek mit lehet arra válaszolni, hogy hány oldala van a körnek? Kunstár Marika nénit szeretném megkérni, hogy vagy itt vagy a Facebook-on legyen szíves megmondani nekem a helyes választ.) Nyelvből egy bolygót kellett választani, és leírást készíteni róla. Egy hónapja tanulják, hogy kell leírást írni: Luca remekül megoldotta. És nem mellesleg mindet tud már a Vénuszról. Olyan fokú tudásvágy ébredt benne, hogy állandóan tanulni akar. A Unit of Inquiry lecke pedig az, hogy december 1-én mindenkinek előadást kell tartani egy olyan kérdésről, ami kifejezetten foglalkoztatja. Luca a Hogyan születnek a csillagok témát választotta, lesz egy hétvégénk... Kötelező a napi 20 perc olvasás is, mi felváltva olvasunk angolul és magyarul, az utóbbira fogunk ráfeküdni, mert Luca azt mesélte a danangi nyaralásról, hogy a villánk mellette volt a tengerhez... Basszus.

A vietnámi óra szar volt, szerintem a tanár is tisztában van azzal, hogy ezek a gyerekek nincsenek arra ambícionálva, hogy megtanuljanak még vietnámiul is. Főleg, hogy Miss Van nem is beszélt valami fényesen angolul, a kölkök nem mindig értették, hogy mit akar. Ragasztgattak, színezgettek, szavakat kötöttek össze képekkel. Hátha ragad valami.

A tesióráról sajna lemaradtam, mert sürgős koffein infúzióra volt szükségem. Kicsit sajnálom, mert Luca bálványozza Mr. Watt-ot, de már a lumbágó miatt alig álltam a lábamon.

Kávé után még időben visszaértünk a heti assembly-re (nagygyűlés), ahol a kórus énekelt a tanároknak. Volt virág, meghatódás stb.

Láttam, hogy a kölköm boldog. És hogy nem vetít az én megnyugtatásomra, hogy jól érzi magát a suliban. Tényleg jól érzi magát. :)