Buli vót - majdnem

Tegnap jó kis napunk volt. Reggel leadtam a gyermeket az iskolában, majd Jo anyukájával és Liórával behajóztunk a városközpontba csavargászni. Szó szerint hajóztunk, mert a Blu elől minden reggel indul egy kishajó, tíz perc alatt meg lehet tenni azt a távot, ami taxival fél óra. Szóval, bementünk, és még mindig csak reggel nyolc volt. Lióra kávéfüggő, bizonyos időközönként intravénásan kell beletölteni a koffeint, különben morcos lesz, így a Gloria Jeansben kezdtünk egy latte mellett. Onnan eltaxiztunk a Benh Than piacra, ahol Jo anyukája vett egy rakás gatyát, meg Saigon feliratú sapkát, én pedig lőttem magamnak egy feltehetően hamis, de nagyon elegáns Mont Blanc pénztárcát. Hamarosan távoznunk kellett, mert Liórának olyan orra van, mint egy vadászkutyának, és halszagot érzett. Közölte, hogy vagy megyünk, vagy oda taccsol a piac közepére. Mivel már 11 óra volt, elmentünk ebédelni a ZanZbar-ba (menü: póréhagymás csirkeleves olasz piritóssal, füstölt lazacos, gombás fettuccini), és hatalmasat pofáztunk. Jo anyukája nagyon vagány, remekül helyettesíti a kedves lányát. A lányát minden sztoriban Joanne-nek hívja. Beletelt egy órába, mire rájöttem, hogy Jo-ról beszél.

Ebéd után meglátogattuk a táskámat a Vincom Centerben (vadiúj pláza - Dorina ismeri, a táskát is), majd, hogy ne kelljen még többször visszamenni, meg is vettem. A kimerítő shoppingolás után visszaültünk egy kávézóba, ezúttal dzsúzra. Majd felvettük a gyerekeket a suliban, és ismét beültünk egy kávézóba, immár velük. Szappanopera vazzeg.

A ZanZbar teraszán láttam egy olyan gyönyörű feka srácot, hogy majdnem orra estem a lépcsőn. Lehet, hogy nem is volt olyan gyönyörű, de errefelé annyira ritka látvány a jó faszi, hogy valszeg nagyon alacsonyra került az ingerküszöböm.

Valaki megint füstölőt éget lent. Mingyár elhányom magam...