Egy nappal az utazása előtt Jo vásárolni ment, és mivel a férje elvitte az autót, a cseléd motorján indult el, a cseléddel együtt. kavarogtak az utcákon, látták, hogy egy kajálda előtt a nép egy kiskutyát kerget. A cseléd egy perc alatt kiderítette az okot: az lenne a vacsora... Jo felkapta az ebet, berakta a bevásárlókosarába, és elmotoroztak a tett helyszínéről. Hát így lett Luckyból Lucky.
Persze, lehet azt mondani, hogy más kultúra, és én vagyok itt a vendég, ne finnyogjak. Viszont ez az én blogom, és annyit finnyogok rajta, amennyit akarok, akinek nem tetszik, nem kell olvasni. Szóval, engem igenis undorít, ha valaki kutyát eszik. Így vagyok szocializálva.
Mondjuk a vietek tényleg mindent megesznek. Tegnapelőtt volt hír az Indexen is, hogy a tudósok a Mekong-deltában találtak egy új gyíkfajt. A vendéglőben. Mire rájöttek, hogy valszeg ez egy új gyíkfaj, addig az összes példányt felszolgálták. Lehetett menni vadászni.
Engem nem zavar a dolog, tőlem a legyeket is megehetik, de a kutyát hagyják már...
Itt Panka! Nos igen, az ember ne egyen kutyát. Pláne, ha van csirkéjük, meg tonnaszám halak a tengerben. Tudtad, hogy a peruiaknál tengerimalacot is felszolgálnak? Részemről nem szeretem a rágcsálókat, de akkor sem tudnám, hogy mit csinálnék, ha odakeverednék és valaki megkínálna vele. (Bár Peruba soha nem mennék a Fényes Ösvény miatt. Meg Kolumbiába se, meg...)Viszont egyrészt még itthon se nagyon tudjuk mit eszünk. Pár hónapja paprikás csirkét csináltam és rosszul lettünk. A csirke friss volt, minden friss volt, a hagyma is, meg a paprika is... Aztán beszélgettem egy barátnőmmel, akinek akkor lett egy új kiscicája. (Lőrincz)Elvitte az állatorvoshoz, hogy megvizsgálják stb. Mivel már nem emlékezett rá mikortól lehet egy kiscicának húst adni, rákérdezett. A választól meg hanyatt esett. Az orvos elmondta, hogy 15-20 éve, még azt válaszolta volna, hogy kb 3 hónaposan már adhat neki miszlikbe vágott csirkemellet, de most már nem javasolja egyáltalán. Az ok: az utóbbi pár évben, rengeteg jólszituált belvárosi cicát kezelnek vese és máj elégtelenséggel és elkezdték kutatni az okot. Kiderült, hogy ezek az un ketreces tartású csirkék (jaj de humánus megfogalmazás arra a borzalomra) annyira egészségtelenek a tartás és etetés miatt, aztán vágás után a fertőtlenítő fürdő is beficcen, hogy konkrétan pusztulnak a macskák miattuk. Mi meg megesszük. Azóta találtunk egy kapirgálós csirkét áruló embert Tahiban a szigeten, úgyhogy onnan van a csirke. De lovat sem ennék, mert előttem lennének azok az okos, szép, seprő szempillájú szemei. Viszont ha az lenne a tét, hogy életben maradjunk, még az a pelét is megsütném, ami a tetőnkben rohangál (hancúrozik, alkalmasint visít és fészkalódik). Tehát minden attól függ, milyen helyzetbe kerül az ember. (És mennyire kap agyf.t a pelétől.) csok, panka
VálaszTörlésPanka, éhhalál szélén nálam is szóba jöhet több dolog, akár nyersen is. De kutya nem.
VálaszTörlésRuth nyugodtan írjon a mailemre, ha nem válaszolok neki azonnal, akkor két nap múlva a mrsnashat@gmail.com-on próbálkozhat.
– Néhány nap múlva olyan éhes leszel, hogy még a görény seggét is megennéd. De addig is, mit szólnál egy kis finom, nyers macskahúshoz?
VálaszTörlés– Azt hiszem megkóstolom. Le tudnál vágni belőle egy szeletet?
– Mit gondolsz, egy sült marha ugrott rád a fáról?
– Tudom, hogy nem.
– Adhatok egy darab püspökfalatot.
– Püspökfalatot? Én nem fogom egy macska seggét enni.
– És a vállát?
– Nincs valami rendesebb darab hús, amiből le tudnál hasítani?
– Na talán innen tudok neked adni valamit.
Dexter három helyen bevágta a macska lábát, megfogta rajta a bőrt és lehúzta. Jókora darab hús bukkant elő az állat hátsó fertályán. Levágott belőle egy csíkot és Mazursky felé nyújtotta.
– Tessék.
Mazursky két ujjal vette el s közben nagyokat fintorgott.
– Rondán néz ki.
Dexter magának is vágott egyet.
– Edd meg és ne pofázz.
Mazursky az orrához emelte a húst. Nem volt semmi szaga, beleharapott. Egyszerre volt nyálkás és porcogós, a szájába vér és nyalka fröccsent. Nagyot köpött.
– Mi bajod? – kérdezte tőle Dexter.
– Ezt én nem tudom megenni – felelte és visszafektette a húst oda, ahonnan kivágták.
– Én igen.
Dexter a szájához emelte a kezében lévő darabot és beleharapott. A gyönyör mámorában forgatta szemgolyóit.
– Igazán jó íze van. Majdnem olyan jó, mint az oposszum – mondta teli szájjal, azután megrágta és lenyelte a falatot.
– Te Dexter, aki ezt megeszi, az megeszi a szart is.
– Halj éhen és vess magadra.
– Ami engem illet, ez nekem nem étel.
– Akkor halj éhen.
Mazursky evett egy marék havat. Ettől kissé kevésbé korgott a gyomra. Evett még egy marékkal. Valamit ez is segített. Dexter közben végzett az adagjával és nekiállt Mazurskyénak.
– Remek – mondta és boldogan csámcsogott. – Ha valami New York-i étteremben ennéd, ötven dollárba kerülne egy adag.
– A New York-i éttermekben nem szolgálnak fel ilyen szart. Sőt, ilyen szart még egy rendesebb hot dogba se tesznek.
Újabb marék havat tett a szájába. Még mindig érezte a macskahús szörnyű ízét.