KL 2

Ojj, de szeretek én itt lenni! Még Bangkoknál is jobb a hely, nyilván az arab-muzulmán behatás teszi. Teljesen otthon érzem magam, kicsit mintha Isztambulban járnék, csak itt nem próbálnak muzulmán dogmákat lenyomni a torkomon, mint Törökországban. Pedig muzulmán ország ez is, még sincsen dzsámi minden rohadt sarkon.

Tegnap a Petronas Ikertornyokkal avattuk magunkat maláj turistává, pedig nem is oda akartunk menni. Már elterveztük, hogy megnézzük a Kuala Lumpur tornyot, mikor is Kenant felhívta egy haverja, akit még Párizsból ismert, és aki most itt dolgozik, hogy találkozzunk lunch-ra. Hát jó. Cyril nagyon jó arc, vele bármikor, bármit. Kérte, hogy a Petronas tornyok alatti plázába menjünk, mert GPS-t kell vennie. Nem kellett kétszer kérnie. A Suria KLCC Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb és leghíresebb bevásárló központja, és ha már ott vagyunk, akkor megtekintjük a Petronas cuccost is. Szép fél órát töltöttem a Marks and Spencerben, sajna itt sem tartják a méretemet, csak egy pizsialsót vettem, de legalább a feeling ott volt.

Vásárlás után úgy döntöttünk, hogy megkísérlünk felmenni a Petronas tornyokat összekötő hídra (lásd illusztráció). Cyril szerint lehetetlen vállakozás, két hétre előre kell foglalni a jegyeket, olyan nincs, hogy valaki csak úgy odamegy és kap jegyet. Aha, Cyril nyilván nem budapesti színházjáró. Példáimon felbuzdulva Kenan már rutinosan ment a pénztárhoz, és 13.5o-kor gazdája lett négy darab belépőnek a 14 órás sihtára. Na, mit mondtam?

A híd a negyvenegyedik emeleteket köti össze, a lift pedig a világ egyik leggyorsabb liftje: 41 másodperc alatt értünk a hídhoz. Meg sem éreztük a mozgást. Odafönt 15 percet kaptunk, hogy nézelődjünk. Nomármost. Nekem tériszonyom van. Nem is kevés. Űgy voltam vele, hogy majd meghúzódom valahol a bejárat mellett, míg a többiek fotóznak. De nem, besétáltam szépen középre, aztán a korláthoz is. Ezek szerint a tériszony csak a panelre vonatkozik, bizonyos magasság felett meg sem érzem. Most erről az élményrúl mit mondjak? Hát szép volt. Akár mindennap felmennék. A Petronas amúgy is beszarás, szinte mindenhonnan látni, és egyszerűen lenyűgöző. Nem vagyok egy épületbuzi, de nem tudom levenni róla a szemem.

Este egy arab étteremben vacsiztunk Cyrillel és az asszonykájával, hű de jó volt megint egy kis hazait enni! Humusz, kofta, falafel, labne, chawarna, olíva etc.

Kuala Lumpur sokkal jobb, mint Bangkok. Mondtam már?