Zsivaj

Nálunk még nem kezdődött el az iskola, ezen a héten szabadok a gyerekek. Mivel akik nem mentek haza a szünidőre már megérkeztek a nyaralásból (ki itt volt, ki ott), nincs hiány gyerekben, minden napra akad valami program. Ma nálunk vannak Lucus barátnői, egy indonéz-amerikai kislány, Isabelle, és egy indiai kiscsaj, Advika. Nagyon nemzetközi a társaság, de tök jól elvannak, ordítanak közösen, mint a sakál. (Hol egy pisztoly?) Érdekes ez a nemzetközi iskolai környezet, sokféle kultúra és családi háttér talákozik, de a gyerek mindenhol gyerek. Hamar találnak közös nevezőt.

Lucának is sikerült beilleszkednie, most, hogy magabiztosan kommunikál angolul (és mivel nagyon büszke magára, folyamatosan kommunikál, sokkal többet beszél, mint magyarul, már ha ezt azok, akik ismerik, elhiszik), a többiek teljesen egyenrangúként kezelik.

Én is szert tettem egy újabb barátnőre. Orhyza Isabelle anyukája, egy tetőtől-talpig teletetovált indonéz csaj. Már napok óta csodálkozunk egymásra, hiszen nem is jöhetnénk különbözőbb kultúrákból, mégis egy és ugyanazon dolgokat olvassuk, olvastuk, ugyanazon elvek mentén élünk és neveljük a kölkeinket. Befejezzük egymás mondatait, egy szemvillanásból értünk. Már augusztusban szemeztünk egymással, de csak tegnapelőtt lett alkalmunk igazán leülni. Hét egész óra hosszat pofáztunk. Szóval, jó dolgom van.

Holnap egész nap főznöm kell, mert felelőtlenül meghívtam Lióra férjét vacsorára (Lióráék csak szombat este jönnek), meg akkor Tamást is, mert ha már főzök, nehogy már ne. Szerintem arab/török kaja lesz a menü, meg köménymagleves, mert Luca azt akar enni. Ha meg elkúrom, majd rendelünk valamit. Barátok, megértik. :)