Semmi :)

Zajlik az élet a megszokott mederben, ezért nincs annyi bejegyzés mostanában. A múlt héten újra indult az iskola, Lucácska lelkesen vetette bele magát a tennivalókba, no meg a biciklizésbe. Megkapta az áhított járgányt, legalább mozog valamennyit suli után.

Kicsit izgulok érte most, mert az iskola egy újabb előadásra készül. (Minden félévben színpadra állítanak valamit, az első félév "anyaga" a The King and I" volt. Aki ismeri a nagyon régi-régi filmet Yul Brynnerrel, meg az újabb feldolgozását, az Anna and the King-et, az tudja, miről van szó, a többieknek legyen jó barátja a google.) Ebben a félévben az Óz, a nagy varázslót kívánják színpadra állítani. Lucuskám a Madárijesztő szerepét nézte ki magának, és ma megy a meghallgatásra. Seperc alatt bevágta a szerepet, engem meg is győzött, de gyanítom, hogy idősebb, és esetleg angolul kicsit jobban tudó diákokat válogatnak majd a főszerepekre. Imádom a kisasszony önbizalmát, szerinte nála jobban senki sem tudná eljátszani a Madárijesztőt, az angol sem kérdés, hiszen végül is "mindent tudok, anya". Próbáltam vészmadárkodni egy kicsit, nehogy nagyon pofára essen, de semmi sem tántoríthatta el a meghallgatástól. Na, kíváncsi leszek... Egy kicsit azért szurkolok, hogy sikerüljön neki, mert ugyan hatalmas meló lesz, hetente két teljes délutánt elvisznek a próbák május végéig, de biztosan nagyon nagy élmény lehet részt venni egy ekkora szabású produkcióban az elejétől a végéig. Szerintem sokat tanulna, okulna belőle.

Sokan kérdezitek, hogy mi lesz velünk a jövőben. Őszintén szólva csak azt tudom mondani, hogy fogalmunk sincsen. Jó lenne persze otthon lenni, de ez most nem kívánság műsor, ha a Kenan nem kap olyan munkát, amelyből jó eséllyel nyugdíjba mehet, akkor nem megyünk haza. Ennyi. A szarrágáshoz sincs sok kedve. Lucának sem ártana még egy-két év nemzetközi iskola, hogy az angolja megszilárduljon, és nem is akar haza menni. Egy-egy reakciójából látom csak, hogy szeretne közelebb lenni Magyarországhoz. Szóba került egy közelebbi hely, amelyről rögtön azt kérdezte, hogy ott van-e tél, és hogy hány óra alatt lehet Pestre repülni. Tehát ha nem is mondja, van honvágya neki is. Amellett, hogy hazaköltözni nem akar, nagyon élvezi a nemzetközi környezetet és a rengeteg utazást. Csak azt szeretné, hogy könnyebben haza tudjunk menni, ha olyanunk van. Szurkoljatok, hogy összejöjjön.

Közeleg a kínai új év is. Itt olyankor tíz napra megszűnik az élet, a boltok se nagyon vannak nyitva, mindenki rohan rokont látogatni, a külföldiek meg menekülnek. Eddig úgy néz ki, hogy Kuala Lumpurt vesszük célba, már alig várom! Ami csak azért érdekes, mert a múltban ha a CNN-en megláttam a Malaysia - truly Asia reklámot, bosszankodva elkapcsoltam, hogy ugyan ki a fene vágyik ilyen helyekre... Most viszont, ha engem kérdeztek (a felvetés persze költői, engem senki sem kérdez), szívesen maradnék még Ázsiában pár évet. Nem örökre, nem Vietnámban, de hiába, megkedveltem a rizsákat. Nekem a tél sem hiányzik, még az kellene, hogy az is hiányozzon a többi mellett... Szóval vergődünk keményen, de én általában figyelmeztetem magunkat, hogy nem sok múlik rajtunk. Nézzük az ajánlatokat, aztán majd eldől. Let's go with the flow...