Fitt in Saigon

Hihetetlen, hogy néha iszonyú gyorsan hozok döntéseket, néha meg nem. Ennyi időbe telt belátnom, hogy a vietnámi mikroklíma nem feltétlenül alkalmas szabadtéri sportolásra. (A halogatás egyetlen hozománya az volt, hogy rájöttem, hogy a boka is tud izzadni. Egy darabig nézegettem - végül is ráérek -, hogy honnan csoroghatott le az izzadtságcsepp, de nem, tényleg a bokám gyöngyözött.) Tehát beíratkoztam egy fitneszklubba. Már harmadik hete gyűröm a különböző cardiogépeket, és persze arra is van időm, hogy a tettestársakat kifigyeljem. Remek figurák.

Nők:

1. Vietnámi cicamica

Fene se tudja, minek jár edzeni, hiszen a vietnámi nők vasággyal együtt sem nyomnak többet 35 kilónál. Lehet, hogy titokban narancsbőre van? Cicamica a húszas évei közepén jár. Segg alá érő miniszoknyában és tizenkét centis tűsarokban kopog be az edzőterembe, a kezében strasszos retikül. Már a bejáratnál előhúzza a trendi sportitalt, nagyot slukkol belőle. Betipeg az öltözőbe, és háromnegyed óra múlva frissen sminkelve (a tűzvörös rúzst lecserélte gyöngyházrózsaszínre), latex sortban és magastalpú tornacipőben (Emlékszik még valaki a patacipőkre? Na, abban.) felkeresi az egyik futópadot. A padra felteszi strasszkövekkel kirakott, Hello Kittys iphone g4 telefonját, az előbbi trendi sportitalt, egy törölközőt, és ha van, akkor egy iPadet is. (Mi minden nem fér egy retikülbe...) A lehető leglassabb fokozaton elindítja a futópadot, és nekilendül. Gyalogol tíz percet, megcsörren a telefonja. Leimbolyog a futópadról (nem kapcsolja ki, nehogy valaki azt higgye, hogy szabad a gép), leül a recepciónál és hangos tereferébe kezd. Vietnámiul ez úgy hangzik, hogy tyomtyomtyomtyomtyomtyomtyom. Negyedóra múlva újra gépre száll, gyalogol öt percet levezetésként. Megtörli az arcát (minek, mikor az ázsiai nők nem is izzadnak), nagyot sóhajt, visszamegy az öltözőbe, és egy óra múlva tűsarkúban, friss sminkben, fülére akasztott Hello Kittys telefonnal eltipeg. Ezzel is megvolnánk.

2. Vietnámi tigrisanya

Az előző delikvens idősebb változata. Ő már nem cseréli le a rúzst szolidabbra, és a futópad helyett az ellipszistrénert választja. Ráérősen, mélázva tapos, percenként nyolcszor vált tévécsatornát, valószínűleg nem érti a külföldi adókat, vityitévét meg ciki lenne nézni. Néha ellenőrzi a körmeit. Ő már rutinos, legalább fél órát eltölt a gépen, mert szülés után megereszkedett a hasa. Mondjuk három millimétert.

3. Koreai feleségek

Direkt írtam többes számot, mert sohasem egyedül jönnek. Minimum ketten. A legmodernebb sportfelszerelésben, méregdrága edzőcipőben foglalják el az edzőterem két végében található padokat. (Egyik az egyik végében, másik a másikban...) Szó ne érje a ház elejét, dolgoznak rendesen. Feltekerik a legnagyobb sebességet és a legmagasabb hegymenetet, és atomanti módjára gyalogolni kezdenek. Úgy jár a kezük az oldaluk mellett, mint a motolla. Hatvan percre állítják a gépet, ilyenkor mindenki csendben szitkozódni kezd. Ugyanis a koreai feleségek ilyen tempó mellett is tudnak beszélgetni. A terem egyik végéből a másikba. Mivel az erejük elmegy a tempós gyaloglásra, a hangerőt nem tudják kontrollálni. Egészen konkrétan: akkor is hallatszik a beszélgetésük (haihaihaihaihaihaihaihaihaihaihaihaihaihaihai), ha a legnagyobb hangerőre állítjuk a zenegépünket. Többen is panaszt tettek már rájuk a recepción, javasolván nekik, hogy inkább a szomszéd kávézóban vitassák meg a koreai gazdaság helyzetét. Erre közölték, hogy ezek a nyugati népek milyen modortalanok, mert milyen dolog már ilyesmire panaszkodni.

4. Liora

Tornatanárnő barátnőm vehemensen rühelli a fitneszklubokat, de mivel itt mindenkinek az evés az egyetlen hobbija, felszedett néhány kilót. Sóhajtozva felszáll a futópadra, bekapcsolja a tévét, felteszi a fülhallgatót, majd kényelmes tempóban gyalogolni kezd. Öt perc múlva már látom, hogy megy fel az agyvize, és fennhangon szidni kezdi a koreai feleségeket. Tíz perc után már a recepcióst - ha megtalálja- zaklatja katonás angol kiejtéssel. Utóbbi fülét-farkát behúzva megígéri, hogy rendet tesz, amit persze nem tesz. Lióra visszaáll a gépre, fülhallgató fel, és dohogva legyalogol még húsz percet. Majd dohogva közli, megéhezett és a szomszéd kávézóban vár rám.

5. Én

Valami gyanús... a többi nyugati nő hova jár?

Folyt köv a pasikkal.