Fitt in Saigon II.

Következzenek a férfiak.

Férfiak:

1. Mérges koreai üzletember

A sofőrje a klub bejáratától három centiméterre teszi le. Emberünk hófehér tenisznadrágban, poliészter teniszfelsőben mérgesen kiszáll, mérgesen a hóna alá csapja az iPad 2-jét, bemenetel a terembe, mérgesen körülnéz, hol van olyan cardiogép, ami üres, és lehetőleg a mellette levő is üres. Nehogy má' valaki belepofátlankodjon a személyes szférájába. Mérgesen lecsapja az iPad 2-jét a monitorra, vadul ütögetni kezdi, felteszi a fülhallgatóját, hogy a koreai részvényeket egy pillanatra se veszítse szem elől. De akkor minek a fülhallgató? Mérgesen futni kezd, de a szemét le sem veszi a képernyőről. Időnként mérgesen felmorran, hogyazongyahogy: Khrr morr hai nuku morr. Mérgesen rácsap az iPad 2-re, mérgesen körülnéz, és szuszogva továbbmenetel. Ha valaki felsettenkedik a mellette levő gépre, emberünk lesújtó pillantást vet rá, és beüt valamit az iPad 2-be. Nyilván valami átkot. Szigorúan negyvenöt percig edz, utána leállítja a futópadot, és mert az nem áll le egy pillanat alatt, ismét morogni kezd. (Khrr morr hai nuku morr.) Abban a percben, ahogyan a gép leáll, mérgesen leszáll, mérgesen hóna alá csapja az iPad 2-t, és senkire sem nézve kirobog a teremből. Se puszi, se pá.

2. Mérges vietnámi üzletember

Erősen hajaz az előző változatra, de az öltözéke cseppet sem trendi. Általában iPad 2-je sincsen, csak a ciki régi változat. Vagy egy vietnámi napilap. Utóbbit kiteregeti a futópad képernyőjére, és gyaloglás közben hangosan olvassa. (Otthon általános iskola hányadikban kell erről leszokni???) Néha mérgesen felmorran: Tyomtyomtyomtyom. Ha valami botrányosat olvas, még meg is csapkodja a szerencsétlen napilapot. Ilyenkor a recepciós - ha ott van - mond valami vigasztalót neki (tyomtyomtyom), mire a delikvens mérgesen és megvetően felhorkan. Félórás edzését bemelegítéssel zárja: lendületes malomkörzéseket végez a tükör előtt, és mérgesen szemléli a tükörképét. Az edzés végén azonban a hernyóból pillangó lesz: mosolyogva, integetve kibalettezik a teremből, arcán a világbéke. Poraira.

3. Nyiszlett nyugati üzletember

Mezítláb, levágott farmersortban, atlétatrikóban jön le edzeni. Ebből mindenki láthassa, hogy kardioedzésre nem fogja pazarolni a drága idejét, ő nem fogyni, hanem erősödni érkezett. Már a bejáratnál meglötyböli a proteinshake-jét, és hangos kortyokkal leküldi a liternyi szószt. A farmergatya zsebéből előhúzza az edzéstervet és egy napilapot. Leül az első géphez, kiteregeti maga előtt az újságját és nekikezd. Lenyom egy sorozatot, majd nyújtás közben beleolvas az újságba. Még arra is marad ideje, hogy a lábujjai közül kipöckölje a szöszöket. Ez ám a multitasking, kérem szépen. Amúgy csendesen dolgozik. Mire végez a napilappal, az edzésnek is vége. Egy törölközővel eltűnik az öltözőben, majd tíz perc múlva frissen tusolva, de az edzőruhában jelenik meg. Lábán vietnámi papucs. Nem hiába pöckölte ki azokat a szöszöket.

4. Gerard Butler

5. A teremőrök

Otthon azt szokta meg az ember, hogy minden fitneszteremben akad valaki, aki eligazítja a gépek között tévelygő újoncokat, vigyáz a rendre, és nagyjából garantálja a balesetmentességet. Itt is van ilyen. Rögtön négyen vannak, négy óránként váltják egymást. Kettős pozíciót töltenek be: uralják a recepciót és felügyelnek a teremre. Nem lenne nagy kunszt, a terem olyan, mint az amerikai konyhás nappalik. Csak hogy a feladat nagyságsága teljesen lehengerli őket. A stresszre a tipikus vietnámi módon reagálnak: egészen egyszerűen eltűnnek. Óránként körülbelül egy percre bukkannak fel, ekkor lehet kérni tőlük kulcsot az öltözőhöz. Azt teljesen felesleges tőlük megkérdezni, hogy melyik gép mire való, és hogy hogy működik, mert nem tudják. És nem is igazán izgatja őket. A vendégek általában egymást kérdezgetik, egymásnak mutogatják a funkciókat. Ha éppen nincs hozzáértő szaki (lásd 3-4 pont), akkor próbálkozni kell. Nekem majdnem a mutatóujjam bánta a combterpesztő gép átállítását. 3. pont egyszer megkísérelte megmutatni az egyik teremőrnek, hogy hogyan kell pulzusmérést beállítani a futópadokon. A csávó lelkesen tyomtyomtyom-ozott, majd mondat közepén vigyorogva otthagyta a szakit. Yes, I don't know and yes, I don't care. Inkább kiment a teniszpályára labdaszedőnek.